A politikai érdekeltek meggyőzése

Eredeti címe:

Convincing Political Stakeholders

Könyv tartalma:

Klemens Joos professzor, az Európai Unió (EU) egyik legsikeresebb lobbitársaságának alapítója, több mint három évtizedes tapasztalatát a kormányzati kapcsolatok tudományos elméletének megalkotásába ágyazva mutatja be alapművének új kiadását. Arra a felismerésre összpontosít, hogy az EU egyre bonyolultabbá váló döntéshozatali struktúráira tekintettel a döntéshozók és a döntéshozatali folyamatok minél pontosabb ismerete legalább olyan fontos a sikerhez, mint az érdekképviselet tartalmi szempontjai. A szerző egy új fejezetben ismerteti a tudományalapú érdekképviselet általa gyakorlati tapasztalatai alapján kidolgozott receptjét.

A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel az EU de facto egy Portugáliától Finnországig és Írországtól Ciprusig terjedő állami területté vált. Az Európai Parlament az Európai Unió Tanácsa (Tanács) mellett egyenrangú döntéshozóvá vált. A korábbi együttdöntési eljárást általános eljárássá emelték („rendes jogalkotási eljárás”). A Tanácsban minden fontos területen bevezették az úgynevezett minősített többséget (az EU lakosságának legalább 65 százalékát egyidejűleg képviselő uniós tagállamok 55 százaléka). Ennek eredményeként a döntéshozatali folyamatok kimenetele az „európai uniós színpad” szereplői - az EU-tagállamok, az EU-régiók, a vállalatok, szövetségek és szervezetek - számára nagyrészt kiszámíthatatlanná vált.

A második kiadás új fejezetet tartalmaz, amelyben Prof. Klemens Joos tudományos képlete alapján még kézzelfoghatóbbá teszi a sikeres érdekképviselet változóit: legkésőbb a Lisszaboni Szerződés óta az EU-ban a sikeres érdekképviselet alapfeltétele az érintett fél tartalmi kompetenciájának (az érdekképviselet négy „klasszikus eszköze”: vállalati képviseletek, szövetségek, közügynökségek, ügyvédi irodák) folyamatos és szoros összefonódása a folyamatszerkezeti kompetenciával (i. m.). azaz a szükséges térbeli, személyi és szervezeti kapacitások, valamint az intézmények, képviselőcsoportok és tagállamok közötti erős hálózatok uniós szintű fenntartása) egy független közvetítő részéről. A siker valószínűsége exponenciálisan növelhető, ha sikerül egyrészt az érintett fél aggodalma mellett úgy elköteleződni, hogy a nézőpontváltás révén a közjóra gyakorolt pozitív hatások kerülnek előtérbe az EU döntéshozói számára (nézőpontváltási kompetencia), másrészt sikerül az aggodalmat sikeresen integrálni a politikai szintű döntési folyamatokba és folyamatosan támogatni (folyamattámogatási kompetencia).

Vendégszerzők:

Prof. Christian Blümelhuber (Berlini Művészeti Egyetem), Prof. Anton Meyer (korábban LMU München), Prof. Armin Nassehi (LMU München) és Prof. Franz Waldenberger (a tokiói Német Japán Tanulmányok Intézetének igazgatója) vendégszerzői, valamint Prof. Gunther Friedl (a TUM School of Management dékánja) előszava és Prof. Thomas F. Hofmann (a TU München elnöke) előszava.