A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei

Olvasói vélemények

David Ricardo „A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei” című műve vegyes kritikát kapott. Sokan a klasszikus közgazdasági gondolkodás jelentős alkotásaként ismerik el, amely olyan alapvető fogalmakat vezet be, mint a komparatív előny. Az olvasók azonban gyakran megjegyzik száraz stílusát, ismétlődő jellegét, és azt, hogy olyan elavult elméletekre támaszkodik, amelyek modern kontextusban nem biztos, hogy megállják a helyüket. Összességében, bár a könyvet fontosnak tartják a közgazdaság- és társadalomtudományok hallgatói számára, olvashatósága és alkalmazhatósága a mai gazdasági vitákban vitatott.

⬤ Alapvető a klasszikus közgazdaságtanban, és jelentős az olyan fogalmak bevezetése miatt, mint a komparatív előny.
⬤ Tartós ellentmondásokkal foglalkozik, és fenntartja aktualitását a közgazdasági gondolkodásban.
⬤ Elismert Ricardo éles intellektusa és eredeti hozzájárulása miatt.
⬤ Tömör és mélyreható bevezetést nyújt a legfontosabb gazdasági alapelvekbe.
⬤ Alapvető olvasmány a társadalomtudományok hallgatói számára.

⬤ Az írást száraznak, fárasztónak és ismétlődőnek írják le, ami nehéz olvasmánnyá teszi.
⬤ Elavult elméletek, amelyek nem feltétlenül alkalmazhatók a modern közgazdasági keretek között, különösen a munkaérték-elmélet.
⬤ Egyesek szerint hiányzik belőle az elkötelezettség és az érzelmi vonzerő.
⬤ Aggályok egyes kiadások minőségével kapcsolatban, például a rosszabb minőségű nyomtatás és az oldalszámok hiánya a digitális formátumokban.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Principles of Political Economy and Taxation

Könyv tartalma:

Az 1911-es kiadás 2016-os újranyomása.

Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. Ez a cím először 1817-ben jelent meg, és Ricardót jelentős politikai közgazdászként alapozta meg.

Arra a következtetésre jut, hogy a földbérlet a népesség növekedésével nő. Bemutatja a komparatív előnyök elméletét is, azt az elméletet, hogy a két vagy több ország közötti szabad kereskedelem kölcsönösen előnyös lehet, még akkor is, ha az egyik ország a termelés minden területén abszolút előnnyel rendelkezik a másik országgal szemben. Ricardo az előszóban azt állítja, hogy Turgot, Stuart, Adam Smith, Jean-Baptiste Say, Sismondi és mások nem írtak elegendő „kielégítő információt” a bérleti díj, a profit és a munkabér témakörében.

„A politikai gazdaságtan alapelvei” Ricardónak az a törekvése, hogy betöltse ezt a hiányt a szakirodalomban. Függetlenül attól, hogy a könyv elérte-e ezt a célt, biztosította Ricardo helyét a nagy klasszikus közgazdászok, Adam Smith, Thomas Robert Malthus, John Stuart Mill és Karl Marx között.