A politikai iszlám legyőzése: Az új hidegháború

Olvasói vélemények

A könyv vitatott elemzést nyújt az iszlámról és annak a terrorizmussal való kapcsolatáról, és megosztott kritikákat kapott. Egyes olvasók úgy vélik, hogy a könyv lényeglátó és szükséges a politikai iszlám megértéséhez, különösen India és a muszlim lakossággal kapcsolatos történelmi kihívások összefüggésében. Mások kritizálják, hogy erősen elfogult, tele van pontatlanságokkal és gyűlöletkeltő szavakkal, és hiányzik belőle a hiteles kutatás és elemzés.

** Egyedülálló perspektívát nyújt a politikai iszlámról és a dzsihádról, különösen India és annak történelmi küzdelmei összefüggésében. ** Azt állítja, hogy revelatív betekintést nyújt az iszlám terrorizmus ideológiai alapjaiba. ** Néhány recenzens szerint jól dokumentált fejezetek statisztikai elemzésekkel. ** Egyes olvasók szerint elengedhetetlen olvasmány az iszlám és a terrorizmus közötti kapcsolat megértéséhez.

** Kritizálták, hogy túlságosan elfogult és véleményalapú, nem pedig tényszerű és elemző. ** Állítólag pontatlanságokat és torzításokat tartalmaz a történelmi eseményekkel és adatokkal kapcsolatban. ** Azzal vádolják, hogy gyűlöletbeszédet hirdet a muszlimok ellen, és nem érti árnyaltan a vallást. ** Egyes kritikusok szerint a könyvből hiányzik a hiteles kutatás, és klisékre és sztereotípiákra támaszkodik.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Defeating Political Islam: The New Cold War

Könyv tartalma:

Az al-Kaidát és szimpatizánsait gyakran a muszlim lakosság főáramán kívül álló, elszigetelt fanatikusoknak tekintik - törvényen kívülieknek nemcsak Nyugaton, hanem a tiszteletreméltó muszlim nemzetekben is. Ez a könyv éppen az ellenkezőjét állítja: a terrorizmus valójában egy nemzetközi iszlám politikai program logikus következménye, amelyet az iszlám főszereplői - Szaúd-Arábia, Irán és Pakisztán - támogatnak és finanszíroznak.

A szerző, Moorthy S. Muthuswamy ezeket a nemzeteket a "Dzsihád tengelyének" nevezi. Szerinte évtizedek óta arra törekednek, hogy a vallás nevében kiterjesszék befolyási övezetüket.

Az iszlám tanok nemrégiben készült úttörő statisztikai elemzését és a muszlimok szemléletén alapuló elemzést felhasználva tárgyalja annak lehetőségét, hogy az iszlám kevésbé vallás, mint inkább hódító ideológia.

Muthuswamy sürgeti az amerikai politikai döntéshozókat, hogy a kommunizmus ellen sikeresen megvívott hidegháború mintájára gondolják újra a terrorizmus elleni háborút. Az atomfizikus-szerző a következő fő megállapítást teszi: A hidegháborúhoz hasonlóan ez a háború is inkább az eszmék, mint a fegyveres konfliktus vetélkedése.

Ahelyett, hogy a hangsúlyt a katonai erőre és a költséges külföldi háborúkra helyezné, a Nyugatnak inkább egy tudományos alapú ideológiai háborúba kellene fektetnie erőfeszítéseinek nagy részét, amely az iszlamista indoktrináció és a dzsihádista politika leegyszerűsítő, hódításorientált teológiai gyökereinek hiteltelenítésére irányul. Muthuswamy azt is hangsúlyozza, hogy a nagyrészt nem muszlim India fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni háborúban, tekintettel annak elhelyezkedésére és méretére. Az indiai születésű szerző lenyűgöző leírást ad a modern iszlám hódításról Dél-Ázsiában.

Az indiai demokrácia iszlamista ostromával és felforgatásával kapcsolatos meglátásai tanulságosak lehetnek a nyugati demokráciák polgárai számára. A szerző azt állítja, hogy a Nyugatnak szüksége van Indiára a pakisztáni rejtély kezelésében, mivel mindkettőjüknek közös a nyelve, a kultúrája és még sok minden más. Az iszlamista terrorizmus által jelentett folyamatos fenyegetés friss nézőpontja sokat elgondolkodtató az amerikai külpolitikai kezdeményezések jövőbeli irányát illetően.