The Pop Musical: Sweat, Tears, and Tarnished Utopias
Miután Hollywood és a Tin Pan Alley vasmarkának hatalma a filmmusical felett a pop kulturális dominanciája miatt kezdett meginogni, sokan úgy vélték, hogy a musical műfaja végzetes hanyatlásnak indult, és az 1980-as évekre végleg elhasználódott. Bár a musical ipari modelljét a pop megjelenése megzavarta, a hollywoodi musical nem halt ki.
Az 1960-as évektől napjainkig számos hollywoodi produkció újra felvette a klasszikus musical formáit és konvencióit - csakhogy a showtunes és a jazz standardek helyett a pop stílusát és ikonográfiáját használják. Alberto Mira új beszámolót nyújt arról, hogyan forradalmasította a popzene a hollywoodi musicalt. Megmutatja, hogy miközben a hollywoodi rendszer megszüntette a nagyszabású hagyományos musicalek gyártását, a különböző popzenei irányzatok - diszkó, rock 'n' roll, doo-wop, glam és hip-hop - megújították a műfajt, új életre keltve azt.
Míg a klasszikus musical egy konfliktusmentes, a teatralitás által meghatározott világot mutatott be, ahol a tehetség könnyedén megcsillanhat, addig a pop megjelenése arra ösztönözte a musicaleket, hogy a kortárs társadalmi és politikai viszonyokkal foglalkozzanak. Mira nyomon követi az új témák megjelenését - például a Dirty Dancingben (1987) bemutatott fájdalmas, kemény munka, a Velvet Goldmine (1998) kétélű rajongása és a Dreamgirls (2006) faji politikája -, hogy feltárja, miért vált újra aktuálissá a hollywoodi musical.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)