Értékelés:
John Sanbonmatsu „A posztmodern herceg” című könyvét a posztmodernizmus és a radikális baloldal éles kritikájáért dicsérik, amely kifinomult és közérthető elemzést kínál. A kritikusok nagyra értékelik a könyv energiáját és aktualitását a kortárs progresszív kérdések szempontjából, bár néhányan aggodalmukat fejezik ki a javasolt megoldásokkal kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Briliáns, éleslátó elemzés
⬤ hozzáférhető írás
⬤ az identitáspolitika és a posztmodernizmus releváns kritikája
⬤ a kortárs progresszív kérdésekkel foglalkozik
⬤ jól felépített érvek.
⬤ Néhány olvasó a végén bemutatott határozottabb megoldásokat kíván
⬤ a posztmodernizmus kritikájából hiányozhatnak a gyakorlati alkalmazások
⬤ egy kritikus furcsa szagot jegyzett meg a könyv borítójáról.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Postmodern Prince: Critical Theory, Left Strategy, and the Making of a New Political Subject
John Sanbonmatsu A posztmodern herceg című műve politikai elméleti munka, amelynek középpontjában a stratégia kérdései állnak. Ugyanakkor eredeti és tanulságos szellemi történetet nyújt a baloldalról az 1960-as évektől napjainkig. Az Új Baloldal politikáját vizsgálja az 1960-as években, megmutatva, hogy expresszivizmusa hogyan vezetett politikai megosztottsághoz, és hogyan készítette elő a posztmodernizmus talaját is. Azt is bemutatja, hogy az egyre inkább áruvá váló társadalomban az akadémiai élet politikai gazdaságtana hogyan erősítette meg a posztmodernizmus alapjait.
A posztmodern herceg történelmileg megalapozott kritikát nyújt a posztmodernizmusról, és történelmet nyújt arról, hogy a szocialista baloldal hogyan járult hozzá eszméinek megteremtéséhez. E kétoldalú kritika során egy olyan marxizmus briliáns beszámolóját dolgozza ki, amely azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy egy olyan kollektív politikai szubjektumot építsen fel, amely Machiavelli Hercegének és Gramsci Modern Hercegének utódja, amely képes kihívást intézni a kapitalizmushoz annak globális válságának pillanatában.
Sanbonmatsu rámutat Foucault, illetve újabban Hardt és Negri sokat hangoztatott Empire című munkájának korlátaira. Eközben érvényesíti a marxizmus számára a politika klasszikus elképzelését, amely szerint a politika hegemón hatókörű, forradalmi törekvésű, és a vezetés azon képességétől függ, hogy képes-e felnőni az előre nem látható kihívásokhoz. A történelmi, politikai és filozófiai elemzések rendkívüli skálájára támaszkodik, hogy felvázolja a baloldal stratégiai és elméleti víziójának megújításához szükséges előfeltételeket.
".