A posztmodernizmus helyesen értve: Visszatérés a realizmushoz az amerikai gondolkodásban

Olvasói vélemények

Peter Lawler „A posztmodernizmus helyesen értve” című könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy a posztmodern filozófiát neves gondolkodók szemszögéből vizsgálja meg, lebilincselő és elgondolkodtató módon. Az olvasók nagyra értékelik a könyv áttekinthetőségét és azt a képességét, hogy további kutatásra ösztönöz, bár néhányan kritizálják a terminológiát és magát a posztmodernizmus fogalmát.

A könyv jól megírt, világos és hozzáférhető, érthetővé teszi az összetett filozófiai gondolatokat. Sokféle nézőpontot mutat be, és arra ösztönzi az olvasót, hogy mélyen elgondolkodjon a posztmodernizmusról. A tartalom magával ragadó, és további filozófiai vizsgálódásra ösztönözhet, így az olvasók számára is kifizetődő, még azok számára is, akik nem rendelkeznek széleskörű filozófiai háttérrel.

Néhány olvasó zavarónak találja a posztmodernizmus terminológiájáról szóló vitát, különösen az olyan kifejezések bevezetését, mint a „hipermodernizmus”, amelyek nem biztos, hogy széles körben elfogadottak lesznek. Emellett kritikák hangzanak el az olyan jelentős személyiségekről, mint Fukuyama, bemutatott nézetek megfelelőségével kapcsolatban, azt sugallva, hogy álláspontjai nem feltétlenül támasztják alá teljes mértékben intellektuális állításait.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Postmodernism Rightly Understood: The Return to Realism in American Thought

Könyv tartalma:

A Jól értett posztmodernizmus drámai visszatérés a realizmushoz - költői kísérlet arra, hogy a posztmodern kényszerhelyzet lehetőségeinek és korlátainak valódi megértéséhez jussunk.

Peter Augustine Lawler neves politikai teoretikus a posztmodern gondolkodás hibáiról, a pragmatizmus hiábavalóságáról és az egzisztencializmus szellemi ürességéről elmélkedik. Lawler öt elismert és bestsellerré vált amerikai szerző - Francis Fukuyama, Richard Rorty, Allan Bloom, Walker Percy és Christopher Lasch - írásait értelmezve vizsgálja a posztmodernizmust.

Lawler elmagyarázza, hogy korunkban miért áll rendelkezésre az alternatíva: vagy a „lélektelen kedvesség”, amelyet Fukuyama, Rorty és Bloom a modern siker eredményeként ír le, vagy a posztmodern erkölcsi felelősség, amely a romokban élő szeretetet kíséri, ahogyan azt Percy és Lasch megfogalmazta. Ez egy friss és lenyűgöző pillantás az emberi lélek és értelem válságára, amelyet a posztmodernitás kialakulása kísér.