A prédikációk előkészítéséről és megtartásáról: Kiadás: Negyedik kiadás

Olvasói vélemények

A könyv a prédikációkészítés és prédikációhirdetés klasszikus forrása, amelyet szentírási alapossága és gyakorlati tanácsai miatt dicsérnek. A lelkészek és tanárok számára felbecsülhetetlen értékűnek tartják, mivel alapvető információk és meglátások sokaságát nyújtja. Néhány olvasó azonban a formázással és a kiadás hozzáférhetőségével kapcsolatos problémákat észlelt.

Részletes és informatív, szentírásilag megalapozott, gyakorlati tanácsok a prédikációkészítéshez, hasznos a kezdő és tapasztalt lelkészek számára egyaránt, klasszikusnak elismert, hasznos a tartalom és a különböző prédikációs stílusok rendszerezéséhez.

A kis szövegméret miatt egyesek számára nehezen olvasható, egyes kiadásokban a gépelési hibák és a rossz formázás miatt aggályok, az a felfogás, hogy elsősorban a 19. századi prédikációs gyakorlatokkal foglalkozik, amelyek ma már nem biztos, hogy aktuálisak.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

On the Preparation and Delivery of Sermons: Fourth Edition

Könyv tartalma:

5. FEJEZET.

A szöveg.

1. A KIFEJEZÉS JELENTÉSE.

A "szöveg" szó a latin "texere "("szövögetni") szóból származik, amely átvitt értelemben az összerakást, a felépítést, és így a komponálást, a gondolat folyamatos beszédben vagy írásban való kifejezést jelentette. A "textus "főnév így a szövés termékét, a szövedéket, a szövetet, és így az irodalmi használatban a gondolkodás szövetét, a folyamatos kompozíciót jelenti. Kialakult az a gyakorlat, hogy valamilyen szerző folyamatos elbeszélését vagy értekezését elolvassák, és hozzáfűznek megjegyzéseket, főként magyarázó megjegyzéseket, vagy a szerző saját írását veszik át, és a lap oldalára vagy aljára jegyzeteket tesznek. Így a szerző saját művét kezdték "szövegnek" nevezni, megkülönböztetve a szerkesztő vagy előadó töredékes jegyzeteitől és megjegyzéseitől. A szónak ez a használata még ma is fennmaradt, mint amikor ókori szerzők vagy mások szövegéről beszélünk, saját eredeti kompozíciójukat értve alatta.

A szövegkritika pedig annak a tudománya, hogy meghatározzuk, mi volt a pontos nyelvezetük. A korai prédikáció a Szentírás összefüggő gondolatmenetének vagy szövegének futó kommentárja volt, amit azért neveztek így, hogy megkülönböztessék a prédikátor kommentárjától vagy kifejtésétől. Ahogy egyre inkább elterjedt az a gyakorlat, hogy a kommentárokat szervezett beszéddé hosszabbították, és a felhasznált szentírási szakaszokat lerövidítették, a szöveg a Szentírásnak azt a részét jelentette, amelyet a prédikáció javaslataként vagy alapjaként választottak.

2. A SZÖVEG FELHASZNÁLÁSA.

A szöveg szó története, akárcsak a homiletika története, arra az egyébként is jól ismert tényre mutat vissza, hogy a prédikáció eredetileg expozíciós jellegű volt. Az őskeresztény prédikátorok általában jelentős terjedelmű szöveghelyekről beszéltek, és prédikációik nagyrészt expozícióból álltak. Ez a gyakorlat aztán módosult, és általánossá vált egy rövid szöveg vagy egy rövid szakasz használata. A huszadik század elején nem volt ritka a szöveg nélküli prédikáció. Napjainkban az expozíciós prédikáció egyre népszerűbb.

Ebben az egész szöveghasználati kérdésben a törvény az érték, nem a szokás. Hagyjuk, hogy a prédikátor döntsön. A lényeg az, hogy a prédikációnak tartalmában, szellemében és céljában kereszténynek kell lennie. Lehet, hogy valaki fog egy szöveget, és mégis olyan prédikációt tart, amely nem keresztény.

Másfelől egy szöveg nélküli prédikáció és formális szentírási hivatkozás nélkül is lehet alapvetően keresztény. És pusztán az újdonságok kultuszát követni, vagy a konvenciókkal szemben valamely csodált lázadót utánozni éppoly rossz, mint a hagyományt követni. Legyen a prédikátornak oka arra, amit tesz. Néha kihagyhat egy szöveget, mert nem talál megfelelő szöveget ahhoz, amit mondani akar. De ez ritkán fordulhat elő, mert ahogy Dr. Coffin javasolja,.

Ha a bibliai irodalom bőséges kínálatában a prédikátor nem talál szöveget arra, amit mondani akar, akkor nagy az esélye annak, hogy eltér attól a történelmi hittől, amelynek tanítója.

Esetenként a változatosság kedvéért értéket lát abban, ha szöveg nélkül prédikál. Vagy ismét előfordulhat, hogy több olyan szöveggel foglalkozik, amelyek közül egyik sem alkalmas központi szövegnek. De általános szabályként elmondható, hogy a prédikáció céljai jobban megvalósulnak egy jól megválasztott szöveggel.

3. A SZÖVEG KIVÁLASZTÁSÁNAK SZABÁLYAI.

A szöveg megfelelő kiválasztása rendkívül fontos kérdés. A lelkésznek vagy a lelkészi szolgálatra készülő hallgatónak jegyzetfüzetet kell vezetnie a szövegek listájához. A Szentírás és a teológiai könyvek olvasása, prédikációgyűjtemények,életrajzok olvasása, alkalmi elmélkedés és más prédikációk előkészítése során folyamatosan felbukkannak olyan szövegek, amelyekre a prédikátor prédikációt alapozhat. Ezeket azonnal fel kell jegyezni. A prédikátornak addig kell fegyelmeznie magát, amíg ez szokásává nem válik. És mindenképpen fel kell jegyeznie ugyanakkor, akármilyen röviden is, a prédikáció tervezett vázlatát, vagy annak bármely különösen értékes nézetét vagy illusztrációját, amely eszébe jut. Ellenkező esetben sok olyan szövegrészletet fog találni a felsorolásban, amelyeknek nem sok jelentősége lesz számára, mert az asszociáció megszakad, a nézőpont eltűnik. Időnként a lelkésznek gyors egymásutánban jutnak eszébe prédikációtervek, illetve sugallatos szövegek vagy témák. Ezeket az ötleteket gondosan meg kell őrizni. Sok jó szöveg és kreatív ötlet feledésbe merül, holott egy rövid feljegyzés vagy akár csak egy kis erőfeszítés, hogy más dolgokhoz társítsuk őket, megőrizhette volna őket.

A szövegek kiválasztásának segítésére a következő szabályokat ajánljuk.

1. A szövegnek világosnak kell lennie. Rendszerint nyilvánvalónak kell lennie a jelentésének. Ellenkező esetben az embereket vagy taszítja az, aminek nem látják értelmét, vagy pedig csak üres kíváncsiságot éreznek arra vonatkozóan, hogy a prédikátor mit fog kihozni a szövegből. Mégis vannak fontos kivételek. Ha a prédikátor meg van győződve arról, hogy meg tud magyarázni egy homályos szöveget, és meg tudja mutatni, hogy az értékes igazságot tanít, akkor elviheti. Ha a szöveg olyan, amely sokakat érdekel, és ő valóban képes arra, hogy világossá tegye a jelentését, és hasznos tanulságokat vonjon le belőle, akkor nagyon bölcs dolog lehet használni. De ne feledje, milyen nehéz a szöveget tanulságossá és hasznossá tenni. Pusztán a magyarázat kedvéért magyarázni olyan feladat, amelyre a prédikátornak aligha van ideje.

2. Ritkán használjon különösen ékes nyelvezetű szövegeket. Úgy tűnhet, hogy túl sokat ígérnek. És ha az elején nagy elvárásokat támasztanak, akkor természetesen nagyon nehéz megfelelni nekik. Mégsem mondaná senki, hogy az ilyen szövegeket általában kerülni kell. A Szentírás számos legnemesebb és leglenyűgözőbb szakasza természetes nagyszerűséggel rendelkezik, és komoly veszteség lenne, ha ezeket szokás szerint elkerülnénk. Néha egy egyszerűbb szöveg is bemutathatja ugyanazt a témát, és a kidolgozottabb szövegrészletet a prédikáció folyamán máshol lehet bevezetni.