A prekolumbián művészet eredete

Eredeti címe:

Origins of Pre-Columbian Art

Könyv tartalma:

Amióta Kolumbusz először nevezte indiánoknak az amerikai kontinens őslakosait, művészetük és kultúrájuk forrásai rejtélyesek. Az ázsiai megjelenésű tárgyak és a határozottan nem ázsiai tárgyak furcsa keveredése szolgáltatta a vita táptalaját azok között, akik az amerikai kultúrákat a diffúzió termékeinek tekintik, és azok között, akik független találmányoknak tartják őket. A prekolumbián művészet eredete átvágja ezt a régi vitát, hogy új szemszögből tekintse át az amerikai kontinens és a Csendes-óceán medencéjének ősi kultúrtörténetét.

Terence Grieder a régészet, az etnológia és a pszichológia bizonyítékait felhasználva azt sugallja, hogy a kulturális határokon átívelő, egyének közötti kapcsolat a gyökere mind a feltalálásnak, mind a diffúziónak. A korai szimbolikus technikák, anyagok és minták Európából és Ázsiából a Csendes-óceán vidékére és Amerikába történő elterjedésének nyomon követésével megmutatja az emberiség közös kulturális örökségét átszövő szálakat.

Míg a régészet az ősi szimbólumokra szolgáltat példákat, a néprajz azt mutatja, hogy a modern népek még mindig használják ezeket a szimbólumokat, és hasonló jelentéssel ruházzák fel őket. A szerző a használat és a jelentés e mintáit feltérképezve az Ázsiából Amerikába irányuló vándorlás három hullámát írja le, amelyek mindegyike a saját eszméinek és az azokat kifejező szimbólumoknak a csoportját hozta magával.

Az első hullám kultúrái a környezetükre és az emberi testre összpontosítottak, és olyan szimbólumokat találtak ki, amelyek az embert és a természetet hasonlították össze. A második hullám szimbolizmusa a központot és a perifériát hangsúlyozta: a falut és a horizontot; a fát vagy a póznát mint világtengelyt; és a világ peremét, ahol a szellemek léteznek. Ezek a kultúrák maszkokat alkottak, hogy formát adjanak a horizonton túli lényeknek. Az égboltot végül a harmadik hullám népei építették be a szimbólumrendszerbe, akik az égitesteket isteneknek nevezték el, az égszínkék köveket becsben tartották, és piramisokban ábrázolták a világot.

A művészet sokféle értelmezését hangsúlyozva Grieder úgy találta, hogy az olyan látszólag jelentéktelen díszítések, mint a kéregruhák és a tetoválások mély jelentést hordoznak. Az ókori művészet - állítja - az ókori tudományok hordozója volt, amely a biológiával, a csillagászattal és a természeti világgal kapcsolatos meglátások kifejezésére szolgált.