Writing the Pre-Raphaelites: Text, Context, Subtext
Ez a lendületes esszégyűjtemény azt állítja, hogy a kritikusok, életrajzírók és naplóírók szövegeinek összetett hálózata alapozta meg a preraffaelita mozgalom hitelességét és befolyását. A huszadik század folyamán a modernista ízlés nem ismerte el az olyan ellenzéki csoportosulások teljesítményét, mint a preraffaeliták.
Az itt összegyűjtött esszékből azonban kiderül, hogy a brit csoport megelőzte a későbbi avantgárdokat azzal, hogy az írott szót használta fel arra, hogy radikális művészi identitást alakítson ki magának. A közönséget és a kritikusokat egyaránt megbotránkoztatta a preraffaelita festészet radikalizmusa, a történelmi személyiségek és a kortárs élet kíméletlen ábrázolása, valamint a művészi konvenciókkal szembeni tiszteletlen hozzáállás. A preraffaelitizmus újításai nem korlátozódtak a stílusra: a művészi identitás és viselkedés új formáit fedezték fel.
A szerzők a preraffaelitizmus konstruálásának alapjául szolgáló szövegeket vizsgálják, és rámutatnak, hogy a mozgalom mint kulturális jelenség széleskörű hatása a kiállított művek és a kritikai diskurzus közötti kölcsönhatásból eredt. Ezek az interdiszciplináris esszék az irodalomtudomány, a művészettörténet és a kultúratudományok területéről származó kifinomult módszertanok széles skáláját alkalmazva feltárják a szövegek elhanyagolt szerepét a preraffaelita lázadás sikerében, és amellett érvelnek, hogy ez a mozgalom új központi szerepet kapjon a tizenkilencedik századi európai kultúra történetében.
