A préri ehető vadnövényei: Etnobotanikai útmutató

Olvasói vélemények

A könyv a préri ehető vadon termő növényeinek átfogó útmutatója, szisztematikusan rendszerezve, részletes információkkal a különböző növényekről. A könyv „A préri ehető vadon élő növényei”, „A fűfélék” és „Egyéb ehető préri növények” című fejezeteket tartalmazza, amelyek mind a kezdők, mind a tapasztalt gyűjtögetők számára értékes betekintést nyújtanak. A szöveg tartalmaz leírásokat, felhasználási módokat és történelmi összefüggéseket, de hiányoznak a színes illusztrációk, amit néhány olvasó csalódást keltőnek talál.

⬤ Jól megírt és kutatott
⬤ könnyen olvasható
⬤ rengeteg információ
⬤ szemléletes leírások
⬤ a növényi információk jó rendszerezése
⬤ a történelmi felhasználású ehető növényekről szól
⬤ elterjedési térképeket tartalmaz
⬤ az etnobotanika kezdői és szakértői számára egyaránt alkalmas.

⬤ Hiányoznak a színes fotók, a fekete-fehér illusztrációkra támaszkodik, amelyek akadályozhatják a növények azonosítását
⬤ néhány illusztráción nincsenek méretarányjelzők
⬤ a növények elterjedési térképei konzervatívak, és nem feltétlenül tükrözik a tényleges termőterületeket.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Edible Wild Plants of the Prairie: An Ethnobotanical Guide

Könyv tartalma:

Jóval azelőtt, hogy a napraforgómag népszerű rágcsálnivalóvá vált, az amerikai őslakosok nagyra becsült élelmiszere volt. Mintegy 10 000 éven át, a pleisztocén végétől az 1800-as évekig a síkságok őslakosai az ehető őshonos növényeket, például a napraforgót, fontos táplálékforrásnak tekintették. A növények nem csak a szűkös időkben biztosítottak táplálékot, hanem változatossá is tették az egyébként egyhangú, vadból álló étrendet. Mindazonáltal az őshonos növények élelmiszerként való felhasználása meredeken csökkent, amikor a fehér emberek letelepedtek a Nagy-síkságon, és saját kultúrájukat erőltették rá, annak eltérő elképzeléseivel arról, hogy mi az, amit meg lehet enni. Ezek a felfogások általában kizárták az elfogadott étrendből az olyan növényeket, mint a szappanfű, a labsquarter, a földi cseresznye, a prérirépa és a tüskéskörte. Ma már furcsa belegondolni, hogy az indiánok alapvető táplálékának, a permmikánnak egyik legfontosabb összetevője volt a cserszömörce.

A történelmi és régészeti bizonyítékok által dokumentált növényismeret alapján az Edible Wild Plants of the Prairie (A préri ehető vadon élő növényei) című könyv arról szólt, hogy a prérin élő őslakosok és bevándorlók egykor 122 növényfajt használtak élelmiszerként. Az amatőr természettudósok, botanikusok, etnológusok, antropológusok és agronómusok széles közönsége számára írt útmutató célja, hogy megismertesse az olvasót a vadon termő növényekkel mint táplálékforrásokkal, szintetizálja az őshonos növényvilág új élelmiszernövényként való lehetséges felhasználásával kapcsolatos információkat, és ösztönözze a préri növényeinek megőrzését és termesztését.

Az amerikai préri ehető flórájáról szóló írásával Kelly Kindscher az első ehető növényeket tartalmazó könyvet adta kezünkbe, amelyet annak a régiónak szentelt, amelyet Walt Whitman „Észak-Amerika jellegzetes tájának”, Willa Cather pedig „az ég aljának” nevezett. A növények élelmezési célú felhasználásának leírásakor a préri biorégiót benépesítő törzsekre vonatkozó információkra támaszkodott. Ennek következtében könyve praktikus kompendiumként szolgál az olvasók számára, akik többet szeretnének megtudni a növényeknek az amerikai őslakosok által történő történelmi felhasználásáról.

A könyv ötvenegy fejezetre tagolódik, amelyek a tudományos nevek szerint ábécérendben vannak elrendezve. Azok számára, akiket érdekel a növények megtalálása és azonosítása, a könyv vonalrajzokat, elterjedési térképeket, valamint botanikai és élőhelyi leírásokat tartalmaz. Az élelmezési célú felhasználás etnobotanikai leírásai alkotják a szöveg nagy részét, de az olvasó a felhasznált növényi részekről, a betakarításról, a szaporításról (házi kertészeknek), valamint a vadon termő élelmiszernövények elkészítéséről és ízéről is talál információkat.