Olvasói vélemények
Összegzés:Norman Podhoretz „A próféták” című könyve a klasszikus zsidó próféták életének és hatásának tudományos, mégis közérthető feltárása. Bár jól kutatott és értékes meglátásokkal szolgál, egyes olvasók száraznak találják, vagy hiányolják belőle a próféták tanításainak tágabb értelemben vett következményeit. Podhoretz nézetei gyakran konzervatív szemléletét tükrözik, ami az olvasókat saját meggyőződésüktől függően polarizálhatja.
Előnyök:⬤ Jól kutatott történelmi és irodalmi kontextust nyújt a prófétákról.
⬤ A nagyközönség számára is hozzáférhető, miközben megőrzi a tudományos alaposságot.
⬤ Magával ragadó, érdekes kommentárokkal, amelyek további olvasásra ösztönöznek.
⬤ Egyedi nézőpontot kínál, megkérdőjelezi a hagyományos értelmezéseket és foglalkozik a bibliatudományban tapasztalható elfogultságokkal.
⬤ Több olvasó is kiemelten ajánlotta a világosság és a mély megértés miatt.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint a könyv száraz és nem annyira magával ragadó, mint várták.
⬤ Kritika a szerző konzervatív beállítottságával és a teológiai feltárások vélt korlátaival kapcsolatban.
⬤ Egyesek szerint a könyv hiányos képet ad a prófétákról, mivel kizárja az újszövetségi meglátásokat.
⬤ Podhoretz szakértelmével kapcsolatos kérdések szkepticizmushoz vezetnek a következtetéseivel kapcsolatban.
(15 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Prophets: Who They Were, What They Are
Könyv tartalma:
A bibliai próféták radikális újraértelmezése Amerika egyik legprovokatívabb kritikusa által feltárja nyelvük örök szépségét és üzenetük maradandó visszhangját.
Jóval azelőtt, hogy Norman Podhoretz az amerikai neokonzervativizmus egyik szellemi vezetőjévé vált volna, a héber irodalmat tanulmányozta és szenvedélyesen olvasta az Ószövetség prófétáit. Ötven év után visszatérve hozzájuk, valami figyelemre méltót alkotott: teljesen új perspektívából szemléli a világ legismertebb művei közül néhányat.
Vagy inkább három új perspektívát. Az első a bibliai próféciák aranykorának, a Kr. e. nyolcadik századtól a Kr. e. ötödik századig tartó időszaknak a lenyűgöző bemutatása, és annak gyökerei az ókori izraelita monda korábbi korszakaiban. Így, akárcsak maga a Biblia nagy része, A próféták is a Közel-Kelet története egyetlen nép szemszögéből, amely nemcsak magáról a prófétákról - köztük Illésről, Ámoszról, Ézsaiásról, Jeremiásról és Ezékielről - tudható, hanem Dávid király és Saul király történetéről is, valamint arról, hogy az ősi izraelitákra hogyan hatottak az őket körülvevő nagy közel-keleti birodalmak. Ebbe a történelmi műbe egy rendkívüli irodalomkritikai művet is beiktattak. Podhoretz nagyon alapos olvasata a bibliai próféták által használt versek és képi világ visszahelyezi őket a költői panteon legfelsőbb fokára, mert ezek a könyvek kétségtelenül a valaha írt legnagyobb költészet egyikét tartalmazzák.
A történelmi krónika és az irodalomkritika egy olyan korba repíti az olvasót, amely egyszerre egzotikus és ismerős, és mint minden jó történelmi vagy irodalmi mű, egy sajátos és eredeti világot idéz fel. A Próféták harmadik perspektívája azonban az erkölcsfilozófia, és arra szolgál, hogy a próféták üzenetét a huszonegyedik századba vigye. Norman Podhoretz számára ugyanis a próféták igazi aktualitása ma több, mint történelmük izgalma vagy költészetük szépsége: ez az üzenetük. Podhoretz a bibliai próféták szavaiban háborút lát, háborút a bűn ellen, amely abban áll, hogy bármit tisztelünk, amit emberi kéz készített - röviden: a bálványimádás ellen. A bálványimádás elleni könyörtelen harcukban Podhoretz megtalálja a próféták legértelmesebb és legmaradandóbb üzenetét: a szigorú figyelmeztetést az önmagunk mindent felemésztő imádata ellen, amely legalább annyira aktuális a huszonegyedik században, mint háromezer évvel ezelőtt volt.
A Próféták kivívja a bibliatudósok tiszteletét és az általános olvasók lenyűgözött figyelmét; megfigyeléseit hívők és nem hívők, mindenki, akinek lelki vágyai vannak, egyaránt értékelni fogja. A tanult, provokatív és gyönyörűen megírt A próféták mélyen átérzett, mélyen kielégítő mű, amely egyszerre történelem, irodalomkritika és erkölcsfilozófia - egy erőmű.
