Értékelés:

A könyv az amerikai progresszív mozgalom szellemi alapjait tárja fel, és kiemeli annak jelentőségét a kortárs politikai dinamika megértésében, különösen Barack Obama elnöksége kapcsán.
Előnyök:A könyv megdöbbentő betekintést nyújt a 19. és a 20. század eleji amerikai értelmiségiekbe, részletesen bemutatva a progresszív mozgalomhoz való hozzájárulásukat. Sikeresen kapcsolja össze a történelmi összefüggéseket a modern politikai fejleményekkel, különösen azt mutatva be, hogy Obama eszméi hogyan illeszkednek a korai progresszívek eszméihez. A szerző alaposan megvizsgálja a mozgalom céljait és eredményeit, így a könyv tartalmas szellemtörténet.
Hátrányok:A könyvből hiányzik a progresszív mozgalomhoz kapcsolódó neves politikai személyiségek tárgyalása, ami miatt az olvasó a korszak politikai környezetének átfogóbb megértését keresheti. Továbbá egyes kritikák megjegyzik, hogy a reformerek retorikájának bizonyos kényszerítő elemeit kellő kritikai vizsgálat nélkül mutatja be.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Lost Promise of Progressivism
Jóval a nemzeti szolgálat, a polgári felelősségvállalás és a közösségi értékek helyreállítása iránti jelenlegi felhívások előtt a progresszívek egy figyelemre méltóan hasonló kihívást kezdeményeztek. Eldon Eisenach nyomon követi ennek az erőteljes nemzeti mozgalomnak a fejlődését elméleti eredetétől kezdve drámai felemelkedésén át hirtelen végéig, és megmutatja, miért szól még mindig olyan ékesszólóan hozzánk a filozófiájuk.
Eisenach elemzi, hogyan és miért hódítottak meg a progresszív politikai eszmék 1885 és az első világháború között szinte minden kulturális és szellemi bástyát, kivéve az alkotmányjogot, és uraltak minden jelentős nemzeti intézményt, kivéve a bíróságokat és a pártrendszert. Bemutatja, hogy a progresszívek különösen nagy befolyással bírtak az amerikai politikában, a felsőoktatásban és a médiában. Széleskörű szakmai hálózatokat hoztak létre, amelyek "rejtett nemzeti kormányként" működtek, hogy ellensúlyozzák a szövetségi kormányt, amellyel szemben mélyen bizalmatlanok voltak. Az egyetemet nemzeti "egyházuknak" tekintették - az általuk képviselt értékek fő tárházának és terjesztőjének. Igazán nemzeti folyóiratokat hoztak létre a nemzeti közönség számára. És sok támogatást kaptak a nők jogaiért küzdő aktivistáktól és koruk más, nagy hangú mozgalmaitól.
Az evangéliumi protestáns jövőkép által áthatott progresszív gondolkodás közel három évtizeden át szerves része volt a nemzeti diskurzusnak. De, ahogy Eisenach feltárja, éppen diadalának pillanatában szétesett mind koherens elméletként, mind életképes közdogmatikaként. Woodrow Wilson 1912-es megválasztásával a mozgalom elérte csúcspontját, de ezt követően elvesztette lendületét és erejét. Meredek hanyatlását a világháború és a New Deal liberalizmus felemelkedése gyorsította fel. A gazdasági világválság végére eltűnt, mint az amerikai közélet befolyásos szereplője.
Az ezt követő évtizedekben a progresszív köpeny nem került bevetésre. A konzervatívok a progresszíveket okolták a jóléti állam kialakulásáért, sok liberális pedig megrémült teológiai és imperialista retorikájuktól. Eisenach azonban amellett érvel, hogy még mindig sokat kell tanulnunk a progresszívekről és tőlük. Ha jobban megértjük a gondolkodásukat, akkor nagymértékben megértjük azt az Amerikát, amelynek nemzeti intézményei - a politikai, kulturális, oktatási, vallási, szakmai, gazdasági és újságírói intézmények - mind-mind nagyrészt ennek a gondolkodásnak a termékei. Más szóval, az eszméik még mindig nagyon is velünk vannak.