A Psychonaut's Guide to the Invisible Landscape: A pszichedelikus élmény topográfiája

Olvasói vélemények

Ez a kritikagyűjtemény a könyvről alkotott különböző véleményeket tükrözi, kiemelve a DXM és pszichedelikus hatásainak izgalmas feltárását, ugyanakkor rámutatva a könyv hiányosságaira is, mint útmutató. Az olvasók értékelik a szerzőnek a tudatossággal és a DXM-ben rejlő lehetőségekkel kapcsolatos meglátásait, ugyanakkor sokan kritizálják a félrevezető címet és a leírt élmények szubjektív jellegét. Egyesek úgy érzik, hogy a könyvből hiányzik a mélység és a strukturált útmutatás, ehelyett inkább egy rendezetlen utazási napló felé hajlik.

⬤ Lenyűgöző történetmesélés
⬤ a tudatosság és a pszichedelikus élmények lenyűgöző feltárása
⬤ érzelmes és humoros írás
⬤ érdekes elméleteket kínál a DXM-ben rejlő lehetőségekről, mint az önvizsgálat és a mentális egészség eszközéről
⬤ sok olvasó számára mélyen személyes és átélhető élmények.

⬤ A félrevezető cím azt sugallja, hogy ez egy útmutató
⬤ nincs strukturált használati útmutató
⬤ egyes részek összefüggéstelennek vagy ismétlődőnek tűnnek
⬤ kritizálták a más szerzőktől való túlzott idézés miatt
⬤ a többi pszichedelikus irodalomhoz képest kevés mélységet érzékeltek
⬤ aggályok a DXM használatának biztonságosságával kapcsolatban.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Psychonaut's Guide to the Invisible Landscape: The Topography of the Psychedelic Experience

Könyv tartalma:

A belső táj merész kartográfiája, amely csak a megváltozott állapotokat átélők számára látható.

- A pszichedelikus élményt objektív tájként mutatja be, amely a Másikat testesíti meg, nem pedig szubjektív lelkiállapotként.

- Megerősítést nyújt azokról a jelenségekről, amelyekkel azok találkoznak, akik ebbe a tartományba merészkednek.

A disszociatív pszichedelikus DXM (dextrometorfán) használata által feltárt láthatatlan világba utazva Dan Carpenter rájött, hogy amit tapasztalt, az nem egyszerűen szubjektív érzések és pszichológiai állapotok, hanem egy objektív világ, amely ismerős, bár rendkívüli módon furcsa tereptárgyakból és karakterekből áll. Az ezekről az utazásokról vezetett folyamatos naplója egy olyan táj benyomásairól számol be, amelyet más, ebbe a Belső Térbe utazók térképeztek fel, és számos olyan jelenség leírását tartalmazza, amelyeket olyan tudatutazók jegyeztek fel, mint Terence és Dennis McKenna, Alexander és Ann Shulgin, és mások, akik megtapasztalták a kaptárelme - minden tudatosság medencéje - működését. Erre a területre, ahol a kifejezés olyan, mint a káoszelmélet, ahol a képek és események látszólag anarchikus örvényéből furcsán szimmetrikus rend nyilvánul meg, a szerző a természettudós gondolkodásmódjával merészkedik, elfogadva azt, ami lehet, és nem azt, amit remél, hogy talál. Nem egy szubjektív tapasztalat által megalkotott hely jön létre, hanem egy olyan táj, amely a Másikat testesíti meg, és amely egy olyan tudatos állapotot képvisel, amelyben az én és a nem-én közötti korlátok feloldódnak.