Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.
The Law of Psychic Phenomena - Thomson Hudson
Nem várom el, hogy ez a könyv irodalmi érdemei alapján álljon meg; mert ha elvileg nem szilárd, a dikció szépsége nem mentheti meg, és ha szilárd, a kifejezésmód otthonossága nem teheti tönkre. Elsődleges célom, hogy a közönségnek ajánljam, az, hogy segítsek a pszichológiát az egzakt tudományok körébe vonni. Az, hogy ez eddig nem sikerült, annak köszönhető, hogy nem történt sikeres kísérlet egy olyan munkahipotézis megfogalmazására, amely elég átfogó lenne ahhoz, hogy minden pszichés jelenséget felöleljen. Korunk legtehetségesebb gondolkodói azonban már régóta úgy érzik, hogy az emberi értelem minden pszichés megnyilvánulása, legyen az normális vagy abnormális, akár mesmerizmus, hipnózis, szomnambulizmus, transz, spiritizmus, démonológia, csoda, mentális terápia, zsenialitás vagy őrület néven nevezik, valamilyen módon összefügg; és következésképpen, hogy valamilyen általános elvre vagy törvényre kell vonatkoztatni őket, amely, ha egyszer megértjük, leegyszerűsíti és összefüggésbe hozza az egész témakört, és esetleg kivonja azt a természetfeletti területéről. A Londoni Pszichikai Kutatási Társaságot, amelynek a civilizált világra kiterjedő kiterjedése az egész civilizált világra kiterjed, azzal a céllal szervezték meg, hogy módszeresen kutassa ezt a törvényt. A Társaság tagjai között számos ma élő tudós a legtehetségesebbek közül került ki. Vizsgálati módszerei tisztán tudományosak, és a végletekig aprólékosak, és kutatási területe minden pszichikai jelenséget felölel.
Már felhalmozott és ellenőrzött egy sor olyan tényt, amelyek a legátláthatóbb érdekességgel és jelentőséggel bírnak. Eközben Európa és Amerika legtehetségesebb tudósai közül sokan folytattak független vizsgálatokat a hipnózis jelenségeinek feltárására. Ők is tényeket halmoztak fel és hatalmas jelentőségű elveket fedeztek fel, különösen a mentális terápia területén - olyan elveket, amelyek a pszichológia általános témájára is fényt vetnek. Az így felhalmozott és igazolt tények e hatalmas halmaza, amely tudományos osztályozásra és elemzésre vár, úgy tűnik, hogy legalábbis igazolja az indukciós eljárások alkalmazására irányuló kísérleti erőfeszítést, hogy a pszichés jelenségek alapvető törvényét felfedezzük. A következő oldalakon megkíséreltem az igazolt jelenségek ilyen osztályozását, amelyekről beszámolókat találok a témával kapcsolatos aktuális irodalomban; és próbaképpen megfogalmaztam egy munkahipotézist a pszichikai jelenségek összes osztályának szisztematikus tanulmányozására. Megfigyelhető, hogy nagyrészt mások munkáját használtam fel, ahelyett, hogy saját kísérleti kutatásaimra szorítkoztam volna.
Ezt két okból tettem: először is azért, hogy elkerüljem azt a vádat, hogy kísérletsorozatot végeztem egy saját kedvenc elméletem alátámasztása céljából; másodszor pedig azért, mert úgy vélem, hogy a tudományban nem lehet érdemi előrelépést elérni addig, amíg nem vagyunk készek kellő hitelt adni az emberi integritásnak, és nem adunk kellő súlyt az emberi tanúvallomásoknak. Végezetül szeretném elmondani, hogy nem tartok igényt semmilyen elismerésre e munkámért, kivéve azt, ami az igazságnak a maga érdekében való előmozdítására irányuló őszinte vágyból fakad. Őszintén hiszek hipotézisem helyességében, és nem haboztam, hogy minden területen, ahová beléptem, a törvényes végkövetkeztetésig kövessem azt. Ha a könyv végén úgy tűnt, hogy a teológiai vita tiltott területére léptem, az nem azért történt, hogy alátámasszam a saját, előre kialakított véleményemet; távolról sem. Hanem azért, mert hipotézisem feltételei és alkalmazásának hajlíthatatlan logikája ellenállhatatlanul elvezetett a következtetéseimhez. Nem tudhatom, hogy következtetéseim néha ellentétesek mások előre kialakított véleményével. De senki, aki elfogadja az én hipotézisemet igaznak, nem kényszerül gyakrabban arra, mint én, hogy megtagadja korábbi meggyőződését. T. J. H. WASHINGTON, D. C. 1892. október 21.