Értékelés:
A könyv a „Puerto Ricó-i szindróma” fogalmát vizsgálja, és kritikával illeti az amerikai pszichológia etnocentrikus megközelítését. Áttekinti a kulturális összefüggéseket, és betekintést nyújt a Puerto Ricó-iak amerikai tapasztalataiba, így jelentős a társadalmi igazságosság, a latin/amerikai/amerikai kérdések és a pszichoanalízis iránt érdeklődők számára.
Előnyök:⬤ Történelmi és kulturális kontextust nyújt a Puerto Ricó-i szindróma megértéséhez
⬤ tanulságos a társadalmi igazságosság és a Puerto Ricó-iak küzdelmei iránt az amerikai társadalomban érdeklődő olvasók számára
⬤ hasznos a szindróma által személyesen érintettek számára
⬤ humoros és magával ragadó néhány olvasó számára.
⬤ Néhány olvasó megkérdőjelezi a könyv címének és témájának megfelelőségét
⬤ vegyes vélemények a téma érzékelt hatékonyságáról
⬤ néhány vélemény úgy tűnt, hogy a könyvet összekeverik a nem kapcsolódó termékekkel, ami azt jelzi, hogy szükség van a világosabb kategorizálásra.
(6 olvasói vélemény alapján)
The Puerto Rican Syndrome
A történelmi kulturális és irodalmi elemzés Gradiva-díjának és a 2004-es Boyer-díjnak a pszichoanalitikus antropológiához való hozzájárulásáért.
Az 1950-es években az amerikai hadsereg egészségügyi tisztjei egy új és rejtélyes szindrómára figyeltek fel, amelyet a korabeli pszichiátria sem megmagyarázni, sem gyógyítani nem tudott. Ezek az orvosok arról számoltak be, hogy a Puerto Ricó-i katonák stressz alatt nagyon különös és drámai módon viselkedtek, az ál-epilepszia egy színpadias formáját mutatták. A megdöbbent orvosok azt figyelték meg, hogy a rémült és zavart betegek habzó szájjal, sikoltozva, harapdálva, rúgkapálva, rohamszerűen remegve és ájultan feküdtek. Úgy tűnt, hogy a jelenség egy súlyos neurológiai betegségnek felel meg, mégis, mint a hisztéria egyes formáinál, a fizikális vizsgálat nem mutatta ki a szerves eredetre utaló jeleket. Ez a szokatlan tünetegyüttes, az orvosi feljegyzésekbe "feltűnő pszichopatológiai reakcióminták csoportjaként került be, amelyet kisebb stressz vált ki", és "Puerto Ricó-i szindrómának" nevezték el.
Ebben a világos és kifinomult új művében Patricia Gherovici alaposan megvizsgálja az úgynevezett Puerto Ricó-i szindrómát a mai világban, annak társadalmi és kulturális következményeit az Egyesült Államok növekvő spanyolajkú lakosságára, és ezáltal az Egyesült Államok egészére nézve. Ez a szindróma, mint állítólag egyedülállóan Puerto Ricó-i mentális betegség, összekapcsolja a nemzetiséget és a kultúrát egy olyan pszichiátriai betegséggel, amelynek újbóli megjelenése arra a látványos hisztériára emlékeztet, amely a tudattalan felfedezéséhez és a pszichoanalízis születéséhez vezetett. Gherovici gyönyörűen és szisztematikusan használja Freud és Lacan együttes meglátásait, hogy megvizsgálja a pszichoanalízis és az amerikai spanyolajkú közösség jelenlegi helyzetét. Ezeket a meglátásokat a történelemmel, az aktuális eseményekkel és saját esetanyagával ötvözve Gherovici megdöbbentő, friss pillantást vet a Puerto Ricó-i szindrómára mint társadalmi és kulturális jelenségre. Új megvilágításba helyezi az amerikai társadalom jövőjét, és amellett érvel, hogy a pszichoanalízis nemcsak lehetséges, hanem nagy szükség is van rá a gettóban.
