Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik, hogy a „The Gunpowder Prince” egy lebilincselő és jól megalapozott elbeszélés Munir Baig századosról és a vietnami háborúban Khe Sanh ostroma során játszott kulcsfontosságú szerepéről. Sok olvasó nagyra értékeli Archer személyes kapcsolatát az eseményekkel és alapos kutatását, és a hadtörténelem szerelmeseinek kötelező olvasmányként dicséri a könyvet. A könyvet azért ismerik el, mert fényt derít egy meg nem énekelt hősre, és részletes beszámolót ad a csatáról.
Előnyök:A könyv jól kutatott, olvasmányos, és a szerző személyes élményeit is tartalmazza. Lenyűgöző betekintést nyújt a katonai taktikába és Baig kapitány jellemébe, így tanulságos és lebilincselő olvasmány. Számos kritika dicséri a történetmesélés minőségét és a leírt események fontosságát, különösen a történelem iránt érdeklődők számára.
Hátrányok:Egyes kritikusok úgy vélték, hogy Baig szerepét túlságosan is hangsúlyozzák, és azt sugallják, hogy az ostrom során tett erőfeszítések inkább a csapat közös teljesítménye voltak, mintsem kizárólag egyetlen személynek tulajdoníthatóak. Összességében kevés kritikát fogalmaztak meg, ami a könyv nagyfokú tetszését jelzi.
(30 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Gunpowder Prince: How Marine Corps Captain Mirza Munir Baig Saved Khe Sanh
Könyv tartalma:
A MARINE CORPS HERITAGE FOUNDATION 2019 COLONEL JOSEPH ALEXANDER AWARD díjazottja a tengerészgyalogosokról szóló életrajzi irodalom kiemelkedő könyvéért, "amely elismeri a tengerészgyalogság történelmének, hagyományainak, kultúrájának és szolgálatának megértését elősegítő példaértékű munkát". A tengerészgyalogosok és civil szakértők által elbírált éves díjak az újságírók, írók, fotósok, művészek és tudósok kitüntetését és teljesítményét jelzik." 1968 első hónapjaiban az amerikai erők kitartóan, gyakran halálos közelharcban, az éjszaka közepén küzdöttek azért, hogy megtartsák a Khe Sanh harci bázist és annak szétszórt előőrseit az észak-vietnami hadsereg ugyanilyen kitartó katonái ellen, akik 5:1 arányban voltak többen az amerikaiaknál, és elszántan el akarták pusztítani őket. Néhány zord kivételtől eltekintve az amerikaiak sikeresen tartották állásaikat. De amit kevesen tudnak, még a mai napig is, hogy a végeredmény sokkal katasztrofálisabb lett volna, ha a Khe Sanh-i parancsnoki bunkerben nem lett volna egy kis csapat leleményes tiszt, akiknek feladata volt felmérni, hogy az észak-vietnami gyalogság, tankok és tüzérség elsöprő erejű támadóereje mire készül, majd sietve fantáziadús terveket dolgoztak ki a megállításukra - hibalehetőség nélkül. Közülük kiemelkedett a harminchat éves Mirza Munir Baig tengerészgyalogos százados, egy tudós, Cambridge-ben tanult, Indiából bevándorolt ember.
A klasszikus műveltség, a kémelhárításban eltöltött évek és az észak-vietnami kémhálózatok kiépítésében való közreműködés, valamint a tábori tüzérség használatában való páratlan szakértelem egyedülálló kombinációja lehetővé tette a rejtélyes Baig számára, hogy - akár egy sakknagymester - "belelásson" az ellenséges taktikusok, köztük a legendás Vo Nguyen Giap tábornok fejébe, és előre lássa minden lépésüket. A szerző, Michael Archer e figyelemre méltó, különc tiszt mellett dolgozott a tízhetes keserves ostrom során, és a később titkosított amerikai és vietnami katonai feljegyzések és visszaemlékezések segítségével aligha hagy kétséget afelől, hogy Baig százados jelenléte Khe Sanh-ban döntő fontosságú volt abban, hogy több ezer védőtársát megmentette a haláltól vagy a fogságtól - és megakadályozta az amerikai történelem egyik legsúlyosabb katonai vereségét. Ez a teljesítmény nagyrészt annak volt köszönhető, hogy Baig százados korán felismerte, hogy - ellentétben azzal, amit sokan még ma is hisznek - a Khe Sanh ellen felsorakozott észak-vietnami erők nem egy jól kidolgozott megtévesztés voltak, hogy az amerikai csapatokat eltereljék a máshol folyó harcokról.
Inkább a hanoi vezetők romboló rögeszméjének eredménye, amelynek során legjobb katonáik ezreit áldozták fel, hogy megismételjék azt a lenyűgöző győzelmet, amelyet tizennégy évvel korábban a francia Dien Bien Phu-i harcálláspont ellen arattak. Miközben véghezvitte halálos munkáját, Baignak személyes céljai is voltak, amelyeket az az igény vezérelte, hogy eltörölje az egyetlen foltot egy egyébként ünnepelt családi katonai hagyományról, amely évszázadokra nyúlik vissza, a nyugati Himalája mongol hódításáig. Ebben az értelemben Mirza Munir Baig egész életében arra készült, hogy egy olyan színpadra lépjen, mint Khe Sanh, és befolyásolja a történelem menetét.
