A pusztulás volt az én Beatrice-om: A dada és a huszadik század meg nem történtté válása

Olvasói vélemények

Jed Rasula könyve a dadaista mozgalom jól kutatott és lebilincselő történetét mutatja be, megvilágítva annak jelentőségét a 20. századi művészetben és kultúrában. Míg az írást dicsérik, mert közérthető és informatív, a kritikusok rámutatnak, hogy nem fókuszál eléggé a női művészek hozzájárulására, és nem ad elegendő példát a dadaista műalkotásokból.

⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ részletes történelmi beszámoló
⬤ hatékonyan mutatja be a dadaista mozgalom személyiségeit és konfliktusait
⬤ informatív a művészekről és hatásaikról
⬤ élvezetes olvasmány.

⬤ Nem fókuszál eléggé a női művészekre
⬤ hiányoznak a vizuális példák a műalkotásokról
⬤ néha felületesnek tűnik a dada mozgalom feltárása
⬤ egyes olvasók frusztrálónak találhatják az egyes műalkotások mélyebb elemzése nélkül.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Destruction Was My Beatrice: Dada and the Unmaking of the Twentieth Century

Könyv tartalma:

1916-ban, miközben körülöttük tombolt az első világháború, bohémek egy csoportja összegyűlt egy kis kabaréban Zürichben, Svájcban. Miután a falakat Picasso és más avantgárd művészek műveivel díszítették, extravagáns előadások sorozatába kezdtek. Három felolvasó egyszerre három nyelven mondott el egy verset; egy monoklis tinédzser új-zélandi varázsigéket adott elő; egy másik fiatalember gúnyosan gúnyolódott a közönségen, ostorral csettintett, miközben a "Fantasztikus imákat" intonálta. Az egyik művész ezeket az előadásokat "bohózatnak és gyászmisének" nevezte. Hamarosan még szuggesztívebb nevet kaptak: Dada.

A Destruction Was My Beatrice című könyvében Jed Rasula modernista tudós bemutatja a dada első elbeszélő történetét, és megmutatja, hogy ez a kevéssé értett művészeti jelenség hogyan alapozta meg a mai kultúrát. Bár a helyszín, ahol a Dada megszületett, mindössze négy hónap után bezárt, és követői szétszéledtek, a dada eszméje gyorsan elterjedt New Yorkban, ahol olyan művészekre volt hatással, mint Marcel Duchamp és Man Ray; Berlinben, ahol George Grosz és Hannah H ch festőket inspirálta; és Párizsban, ahol trónfosztotta a korábbi avantgárd mozgalmakat, mint a fauvizmus és a kubizmus, miközben olyan korai szürrealistákat inspirált, mint Andr Breton, Louis Aragon és Paul luard. Rasula szerint a dadaizmus hosszú farkát még messzebbre is vissza lehet követni, olyan művészekig, mint William S. Burroughs, Robert Rauschenberg, Marshall McLuhan, a Beatles, a Monty Python, David Byrne és Jean-Michel Basquiat, akik mindannyian - és még számtalanan mások - a dadaista avantgárd bizarr háborús eszkalációinak köszönhetik tevékenységüket.

A világot átfogó elbeszélés, amely a 20. század néhány legbefolyásosabb művészeti alakját eleveníti fel, a Destruction Was My Beatrice leírja, hogyan robbant be a dada a világba a totális háború közepette - és hogy ennek a robbanásnak a hatásai még ma is visszhangoznak.