Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
Public Memory of Slavery: Victims and Perpetrators in the South Atlantic
Könyv tartalma:
Ebben a könyvben Ana Lucia Araujo azt állítja, hogy az atlanti rabszolgakereskedelem által okozott szakadás ellenére az Atlanti-óceán soha nem jelentett fizikai akadályt, amely megakadályozta volna a két fél közötti cserét.
Ehelyett olyan folyosó volt, amely lehetővé tette a folyamatos kapcsolatok kialakulását. Araujo bemutatja, hogy a rabszolgaság emlékműve Brazíliában és Beninben nem csupán az atlanti rabszolgakereskedelem időszakából fennmaradt túlélések eredménye volt, hanem egy transznacionális mozgalom eredménye is, amelyet a Brazília és Benin közötti kapcsolatokat előmozdító intézmények és személyek folyamatos beavatkozása kísért. Araujo ragaszkodik ahhoz, hogy a képek áramlása döntő fontosságú volt és még ma is az a kölcsönös kulturális, vallási és gazdasági cserék kialakulásában, valamint annak meghatározásában, hogy mi az afrikai Brazíliában és mi a brazil Afrikában. Ebben az összefüggésben a Dél-Atlanti-óceán egy olyan nagy övezetként fogalmazódik meg, amelyben az afrikai származású népek cserét folytatnak és identitásokat modulálnak, egy olyan övezetként, ahol az európai és az indián identitást is kisajátították, hogy saját természetét felépítsék. Ez a könyv megmutatja, hogy a rabszolgaság és az atlanti rabszolga-kereskedelem nyilvános emlékezete a Dél-Atlanti-óceánon plurális.
Ezt nemcsak az áldozatok leszármazottai, hanem az elkövetők leszármazottai is közvetítik. Bár a rabszolgamúlt kritikus kérdés a nagyrészt rabszolgamunkára támaszkodó társadalmakban, és ahol a rabszolgaság öröksége még mindig jelen van, e múlt emlékei nagyon gyakran a magánéletre korlátozódnak. Ez a könyv bemutatja, hogy Brazíliában és Beninben a társadalmi szereplők hogyan sajátították ki a rabszolgamúltat, hogy új identitást építsenek, harcoljanak a társadalmi igazságtalanság ellen, és egyes esetekben politikai presztízst szerezzenek. A könyv rávilágít arra, hogy a rabszolgaság nyilvános emlékezete Brazíliában és Beninben hogyan járul hozzá ahhoz, hogy a Dél-Atlanti-óceán autonóm zónává váljon, ahol az atlanti rabszolga-kereskedelem által kegyetlenül összetört, szétszórt és leértékelt népek és kultúrák elismerését követelik. A rabszolgaság nyilvános emlékezete fontos könyv a rabszolgaságtudomány, az emlékezetkutatás, a brazil és latin-amerikai tanulmányok, az etnikai tanulmányok, a kulturális antropológia, az afrikanisztika és az afrikai diaszpóra gyűjteményei számára.
Araujo rávilágít a rabszolga-kereskedelem paradox értelmezésére Dél-Beninben, valamint a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem történetének elismerésére irányuló egyes nemzetközi erőfeszítések nem szándékolt eredményeire..... ) hasznos kiegészítője a szakirodalomnak, mert az olvasónak csak azért jut eszébe, hogy az afrikaiak és az afrikaiak leszármazottai mennyire alakították ezt a hatalmas atlanti világterületet a csere és az újratermelés eltérő folyamatai révén, amelyek a nyugati diszkurzus tekintetén belül és kívül egyaránt zajlottak. (Itinerario, 2011. november) A könyv széleskörű, és számos témába nyújt bevezetést (... ) Ajánlott. (Choice, 2011. június)
