A RAF felkészítése a második világháborúra: Rossz stratégia és tévedés

Olvasói vélemények

A könyv kritikusan vizsgálja a RAF Bomber Command stratégiáját az 1920-as és 1930-as években, kiemelve a politikai motivációkat és a vezetésen belüli etikai kérdéseket. Azt állítja, hogy a RAF stratégiai bombázásra való összpontosítása elhibázott és hatástalan volt, mivel a bombázók pontosságát nem tesztelték.

A könyvet dicsérik a RAF bombázási doktrínája mögött meghúzódó politika kiemelkedő elemzéséért, különösen azért, mert a vezetés nem vette figyelembe az alternatív védelmi stratégiákat. Hatékonyan bírálja a polgári áldozatokkal kapcsolatos túlzásokat és a bombázók hatékonyságának gyakorlati tesztelésének hiányát.

Egyesek talán túlságosan kritikusnak találják a hangnemet, és nem értenek egyet a RAF vezetésének etikai és intellektuális tisztességtelenségére helyezett hangsúlyozással. Ezenkívül a kudarcra való nagy hangsúlyt fektető megközelítés nem biztos, hogy tetszeni fog a kiegyensúlyozottabb elbeszélésre vágyó olvasóknak.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rearming the RAF for the Second World War: Poor Strategy and Miscalculation

Könyv tartalma:

Amikor a RAF az 1930-as évek végén újrafegyverkezett, hogy megfeleljen a náci Németország könyörtelen terjeszkedése által jelentett növekvő fenyegetésnek, óriási kihívásokkal kellett szembenéznie. Meg kellett oldania a hatalmas méretnövekedést, valamint el kellett sajátítania a repüléstechnológia gyors fejlődését.

Ahhoz, hogy megvédjék Nagy-Britanniát a támadástól, a RAF parancsnokainak meg kellett választaniuk a megfelelő stratégiát és a megfelelő egyensúlyt az erőik között. A döntéseket békeidőben kellett meghozni, a harci tapasztalatokból származó útmutatás nélkül. Ezeket az elképzeléseket aztán át kellett ültetni a gyakorlati valóságba.

A kormány minisztereinek, köztisztviselőinek és iparosainak változó összetétele, akiknek saját pénzügyi, politikai és katonai terveik voltak, további dinamikát hozott a játékba. A RAF háborús felkészültsége kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy Nagy-Britannia képes legyen reagálni a náci agresszióra a háború kitörése előtt, és amikor az bekövetkezett, a RAF újrafegyverkezése a harcok sava-borsát jelentette.

Adrian Phillips a legmagasabb szintű döntések meghozatalának mélyreható ismeretét, amelyet a lemondási válságról és a megbékélésről szóló belső beszámolói során fejlesztett ki, arra használja fel, hogy boncolgassa azt a folyamatot, amely az 1940-es RAF-t alakította. Túlmutat az angliai csata ismert legendáin, és mélyrehatóan feltárja a brit háborús felkészülés egyik létfontosságú elemének sikereit és kudarcait.