A rágalom: Hogyan irányítják a gyanús politikai szereplők és a hamis hírek azt, amit látunk, amit gondolunk és ahogyan szavazunk

Olvasói vélemények

A Sharyl Attkisson által írt „The Smear” című könyv kritikái a modern újságírás kritikai vizsgálataként mutatják be a könyvet, különösen a politikai lejárató kampányok hatását és az újságírói tisztesség erodálódását emelve ki. Az olvasók dicsérték Attkisson oknyomozói képességeit és pártatlan megközelítését, de egyesek elfogultságot véltek felfedezni a baloldali lejárató taktikákra való összpontosításában.

⬤ Az újságírói lejárató kampányok mélyreható és informatív elemzése.
⬤ Attkisson pártatlan oknyomozói megközelítését nagyra értékelik; betartja az újságírói etikát.
⬤ Sok olvasó lebilincselőnek és szemet nyitónak találta az elbeszélést, ami médiafogyasztásuk átértékeléséhez vezetett.
⬤ A könyvet szükséges olvasmánynak tartják a médián keresztül történő politikai manipuláció megértéséhez.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv inkább a baloldali lejárató taktikákat tárja fel, mint a jobboldaliakat.
⬤ Alkalmanként frusztrációként említik a bonyolult magyarázatokat, amelyek megnehezíthetik az olvasás élményét.
⬤ Javaslatok arra, hogy a történelmi kontextust alaposabban is be lehetne mutatni.
⬤ Egyes részek ismétlődőnek vagy túl részletesnek tűnnek, ami ronthatja az általános olvasásélményt.

(891 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Smear: How Shady Political Operatives and Fake News Control What You See, What You Think, and How You Vote

Könyv tartalma:

New York TimesBestseller

Gondolkodott már azon, hogyan vált a politika egy véres sporttá? A New York Times bestsellerszerzője, a Stonewalled szerzője lerántja a leplet az ellenzéki kutatások sötét világáról, és leleplezi a hatalmon lévők piszkos trükkjeit, amelyekkel befolyásolják a véleményünket.

A modern kor legtöbb jelentős politikai története mögött egy napirend áll.

Az ellenzéki kutatók, a spin-doktorok és a külső érdekcsoportok azon törekvése, hogy tönkretegyenek egy eszmét vagy egy személyt. Az általuk alkalmazott taktika a Smear. Az amerikaiakat minden nap anélkül befolyásolják a rágalmak, hogy tudnának róla. A fizetett erők ügyesen alakítanak gyakorlatilag minden képet, amit kereszteznek. Talán azt olvasta, hogy Donald Trump rasszista nőgyűlölő, vagy látott valakit a hírekben gúnyolódni Bernie Sanders kampányán. A Smear trükkje az, hogy gyakran némi igazságfoszlányon alapul, de ezeket a média által irányított "slágerfilmeket" úgy tervezték, hogy elhomályosítsák az igazságot. A siker azon múlik, hogy a rágalmazó képes-e láthatatlan maradni.

Hogy úgy tűnjön, mintha a munkájuk nem lenne sem kiszámított, sem megtervezett. Pontosan annak kell tűnnie, ami nem az.

Sharyl Attkisson veterán újságíró első kézből tapasztalta ezt a gyakorlatot. Miután éveken át csak úgy ontotta magából az ellene irányuló munkákat és a puff-darabokat, szakértője a lejárató kampányok felderítésének. Most a kemény oknyomozó riporter megosztja bennfentes tudását, feltárja, hogyan alakul ki a rágalomhadjárat, és kik az elkövetői - köztük a Clinton bizalmasa, Sidney Blumenthal és a legbefolyásosabb mind közül a "jobboldali merénylőből lett baloldali merénylő" (National Review) politikai ügynök, David Brock és az ő Media Matters for America birodalma.

Attkisson leleplezi a rágalmazók ördögi taktikáit és felháborító hozzáféréseiket a politikai média legnagyobb neveihez - olyan operatívok, akik megrontják a politikai folyamatot, és elriasztják a polgárok széles körű részvételét demokráciánkban.