A rajongók mondják el véleményüket KISS: A legjobbat akartuk és a legjobbat kaptuk - a '90-es évekből és azon túlról

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Fans Have Their Say KISS: We Wanted the Best and We Got the Best - of the '90s and Beyond

Könyv tartalma:

Az 1970-es években még iskolába jártam. A hatvanas évek gyermeke, aki az őrült hetvenes években nőtt fel, lógó rojtokkal és nagyon naff "rosszul illeszkedő" ruhákkal. Néhány évvel korábban az Egyesült Királyságot - ahol élek - elárasztotta a "Glam Rock" jelensége. Olyan brit zenekarok, mint a Slade, a Sweet és Gary Glitter vezették a "Glam forradalmat" Angliában, és egy hasonló mozgalom kezdett kialakulni, fejlődni és gyorsan fejlődni az Egyesült Államokban, és nagyon nagy lendületet vett.

Hivalkodó, pimasz és csillogó módon. Hatalmas rajongója voltam az amerikai képregényeknek és a "Hammer Horror" filmeknek, és egy amerikai zenekar volt a láthatáron, amely mindezek ötvözete volt. A szüleim rendszeresen vették nekem a 'Monster Mag'-et, egy horror poszter magazint és a Hammer House of Horrort - mindkettő elvileg kicsit idősebb gyerekeknek szólt, és a késő tizenéveseknek és felnőtteknek szánták -, valamint képregényeket, például a Hulkot, a Daredevilt és az Ezüst Szörföst. Az akkori fényes magazinokat és képregényeket elnyeltem, és a zsebpénzem nagy részét ezekre költöttem.

A saját világomban éltem, és a "képregény-fantázia" birodalmában éltem. Aztán rábukkantam a KISS-re... A Virgin Records, a legnagyobb és legjobb lemezboltunk mellett sétáltam el '79 márciusában, és ott volt a kirakatban egy album, amely kiemelkedett a környező "unalmas" kínálatból, és tetszett nekem és a "horror/comic" fixációimnak. Az album a 'Destroyer' volt - ami már három éve megjelent - és nem volt más gondolat a fejemben, meg kellett szereznem. Abban az időben soha nem hallgattam a KISS-t, és még csak nem is hallottam róluk - mindössze 13, majdnem 14 éves voltam, és az életem, mint már említettem, a horrorfilmek és a képregényhősök körül forgott, de az album borítóján látható zenekar úgy tűnt, hogy mindkét elemet magában foglalja. A 'Destroyer' borítóján lévő festmény, amely úgy nézett ki, mintha 'szuperhősök' jönnének át egy hegyről, az volt az, ami leginkább megragadta a szemem. A füsttel teli levegőbe csapkodó öklökkel a négy "veremsarkú" behemót olyan erőnek tűnt, amivel számolni kell, és később rájöttem, hogy milyen zenei "tour de force" is voltak. Az albumot megvettem, amint sikerült a pénzt félretenni, és attól a naptól kezdve nem volt visszaút. Hazavittem a lemezt, halálra játszottam apám lemezjátszóján - mivel akkoriban nem volt - és ennyi volt, rákattantam, a KISS volt a kedvenc bandám, és még most, 38 évvel később is az. Megvan az összes albumuk, CD-n, sok póló, és nyolcszor láttam őket, és legalább egyszer lesz a mostani turnén is.

Ace Frehley-t is háromszor láttam élőben, ami mindig csodálatos élmény. Találkoztam Gene Simmons-szal, majdnem találkoztam Ace Frehley-vel az "interjún, ami sosem történt meg", leveleztem Bruce Kulickkal, voltam a KISS sajtótájékoztatóján - ahol húsz percen keresztül teljes sminkben voltak -, és még az USA-ban is megnéztem őket a Motley Crue-val közös "Monster" turnéjukon.

Úgy vélem, hogy rendkívül szerencsés voltam ezekben az eseményekben, és ezekből a részletekből még több részletet fogok részletesen feltárni a könyv utolsó oldalain. Szóval, itt is van, KISS - Rock 'n' Roll LEGENDÁK - szuperhősök, akik megváltoztatták és továbbra is megváltoztatják a rock 'n' roll arcát Már csak egy újabb Original Line-up Reunion Tourra van szükségünk...