A rakéta a szomszédban: A Minuteman az amerikai Szívföldön

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan áttekinti a Minuteman rakétaprogramot a hidegháború idején, feltárva annak történelmi jelentőségét, társadalmi hatásait és a vidéki földtulajdonosokkal való összefonódását. Míg egyes olvasók éleslátónak és elgondolkodtatónak találták, mások kritizálták a vélt elfogultság és pontatlanságok miatt.

A könyvet dicsérik alapos kutatásaiért, lebilincselő elbeszélésmódjáért, valamint azért, mert képes vitát indítani a kormányzati politikával és katonai kérdésekkel kapcsolatban. A kritikusok nagyra értékelték a történelmi kontextust és a rakétatelepek közelében élő vidéki közösségek egyedi nézőpontját, valamint a helyi lakosokkal készített szórakoztató interjúkat.

A kritikusok a szerző nézőpontjának erős elfogultságát emelték ki, azt sugallva, hogy az elbeszélés politikailag balra hajlik. Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző figyelmen kívül hagyta a közösségek rakétaprogrammal kapcsolatos pozitív érzelmeit, és egyoldalú képet mutatott be. Emellett a történelmi pontatlanságokra és a rakétarendszerekkel kapcsolatos technikai részletek hiányára is panaszkodtak.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Missile Next Door: The Minuteman in the American Heartland

Könyv tartalma:

1961 és 1967 között az Egyesült Államok légiereje 1000 Minuteman interkontinentális ballisztikus rakétát temetett el a Great Plains legelőin. A The Missile Next Door (A rakéta a szomszédban) elmeséli, hogy a vidéki amerikaiakat minden politikai irányzatból hogyan hívták be a hidegháború harcába úgy, hogy a hátsó kertjükben atomrakétákkal éltek - és hogy mit mond ez a történet a tartós politikai megosztottságról és a védelmi kiadások fennmaradásáról.

Azzal, hogy a védelmi minisztérium a rakétákat az út szélén lévő helyekre szórta, a hidegháborús nukleáris stratégia hátborzongató számításait nem hagyta szem előtt. Gretchen Heefner szerint erre a cselre azért volt szükség, hogy az amerikaiak elfogadják a költséges nukleáris fegyverkezést és az ebből eredő armageddoni fenyegetést. Ami a síkvidéki államok farmereit, gazdálkodóit és más civileket illeti, akiket először a háború gazdaságossága csábított el, majd arra kényszerültek, hogy a szovjet célkeresztben éljenek, állampolgárságtudatuk örökre megváltozott. Néhányan ellenszegülésre sarkalltak. Mások beleegyeztek, de büszke alföldi individualizmusuk egyre inkább átadta helyét a katonai-ipari komplexumtól való növekvő függőségnek. Egyes közösségek még ma is vonakodnak elengedni a Minutemeneket, bár a légierő már nem akarja, hogy eltemessék őket az ország szívében.

Az amerikai politika vörös állam/kék állam olvasatát bonyolítja, hogy Heefner beszámolója segít megmagyarázni a sok nyugati régióban tapasztalható mély bizalmatlanságot a kormányzattal szemben, valamint a védelmi kiadásoktól való függőséget, amely sok helyi gazdaság számára elkerülhetetlennek tűnik.