A Rampa története

Olvasói vélemények

Lobsang Rampa könyvének kritikáiban a csodálat és a szkepticizmus keveredik, az olvasók értékelik a könyv spirituális tartalmát és történetmesélését, de fenntartásokat fogalmaznak meg a könyv koherenciájával és a korábbi művekkel szembeni elvárásokkal kapcsolatban.

Az olvasók lebilincselőnek és hatásosnak találják a könyvet, különösen azok, akik ismerik a szerző korábbi műveit. Úgy jellemezték, hogy nehéz letenni, és a metafizikai témák lenyűgöző feltárása. Sokan ajánlják a spirituális témák iránt érdeklődőknek.

Néhány olvasónak kétségei vannak a leírt események hitelességével kapcsolatban, és megkérdőjelezik, hogy a tapasztalatok valósak vagy kitaláltak. Emellett az egyik kritikus megjegyezte, hogy a könyv nem hasonlítható össze a sorozat első könyvével, ami arra utal, hogy nem felel meg teljesen a magas elvárásoknak.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rampa Story

Könyv tartalma:

Lobsang Rampa egy olyan szerző álneve, aki paranormális és okkult témájú könyveket írt. Legismertebb műve a Harmadik szem, amely 1956-ban jelent meg Nagy-Britanniában.

A könyv megjelenését követően az újságok arról számoltak be, hogy Rampa Cyril Henry Hoskin (1910. április 8. - 1981. január 25.), a devoni Plymptonban élő vízvezeték-szerelő, aki azt állította, hogy testében egy Lobsang Rampa kedd nevű tibeti láma szelleme lakozik, aki állítólag a könyvek szerzője. A kedd név a Harmadik szem című könyvben szereplő állításhoz kapcsolódik, miszerint a tibetieket a hét azon napja után nevezik el, amelyen születtek.

Donald S. Lopez, Jr. a Prisoners of Shangri-La (1998) című könyvében rámutat, hogy amikor Rampáról beszélgetett más tibetológusokkal és buddhológusokkal Európában, azt tapasztalta, hogy A harmadik szem volt az első könyv, amelyet sokan közülük Tibetről olvastak: "Néhányuk számára a Rampa által leírt világ iránti rajongás vezette őket ahhoz, hogy hivatásos Tibet-kutatókká váljanak.".

Lopez hozzáteszi, hogy amikor a Harmadik szemet a Michigani Egyetemen úgy adta át egy osztályának, hogy nem beszélt nekik a könyv történetéről, "a diákok egyöntetűen dicsérték a könyvet, és annak ellenére, hogy hat héttel korábban előadásokat és olvasmányokat tartottak a tibeti történelemről és vallásról,... ) teljesen hitelesnek és meggyőzőnek találták, és valósághűbbnek ítélték, mint bármi mást, amit korábban Tibetről olvastak.".

Lobsang Rampa a könyveit ért kritikák ellenére is a tibeti ügy támogatója volt. 1972-ben Rampa francia nyelvű ügynöke, Alain Stank írt a Dalai Lámának, és kikérte a véleményét Rampa kilétéről. A Dalai Láma helyettes titkárától azt a választ kapta, hogy "Szeretném tájékoztatni Önt, hogy nem adunk hitelt az úgynevezett Dr. T. Lobsang Rampa által írt könyveknek. Művei erősen fantáziadúsak és kitalált jellegűek". A Dalai Láma korábban elismerte, hogy bár a könyvek kitaláltak, mégis jó reklámot csináltak Tibetnek.

Lobsang Rampa további 18 könyvet írt, amelyek vallási és okkult anyagok keverékét tartalmazzák. Az egyik könyvet, az Élet a lámával címűt, úgy írták le, mintha háziállatának, Fifi Greywhiskers asszonynak diktálta volna Rampa. Mivel a brit sajtó ismételten azzal vádolta, hogy sarlatán és szélhámos, Rampa az 1960-as években Kanadába költözött. Ő és felesége, San Ra'ab 1973-ban kanadai állampolgárok lettek, Sheelagh Rouse-zal (Buttercup) együtt, aki a titkárnője volt, és akit Rampa fogadott lányának tekintett.

Lobsang Rampa 1981. január 25-én, 70 éves korában halt meg Calgaryban.