A Reenchanted World: A természettel való új rokonság keresése

Olvasói vélemények

A kritikák Gibson úr könyvét az emberiség és a természet kapcsolatának éleslátó feltárása miatt dicsérik, hangsúlyozva a természeti világ újbóli elvarázsolásának gondolatát egy olyan korban, amelyet gyakran a kiábrándulás jellemez. A könyvet történelmi összefüggései, lebilincselő történetmesélése, valamint a környezeti kérdésekkel kapcsolatos remény és a sürgősség keveréke miatt tartják figyelemre méltónak.

⬤ Felvilágosító és informatív
⬤ jól megalapozott történelmi áttekintés
⬤ reményteli üzenet
⬤ magával ragadó történetmesélés
⬤ kötelező olvasmány a természet szerelmeseinek.

Az „újjávarázslás” kifejezés kezdetben zavart okozhat; egyes olvasók a témákat vagy elkedvetlenítőnek találhatják, vagy túlságosan a személyes elbeszélésekre támaszkodnak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Reenchanted World: The Quest for a New Kinship with Nature

Könyv tartalma:

Gyors tempójú és rendkívül hasznos beszámoló arról a küzdelemről, amely az ember és a természet kapcsolatának mélyebb tudatosításáért folyik - mielőtt még túl késő lenne. --James Gustave Speth

Több mint két évszázadon át, ahogy a nyugati kultúrák egyre inkább iparosodtak, a természeti világra egyre inkább úgy tekintettek, mint hasznos nyersanyagok gyűjteményére. A hatalmas erdei szellemek népi hiedelmeit felváltotta a fakitermelés gyakorlati haszna; a vadászati szertartások hagyományos rituáléi átadták helyüket a húspiacokra szánt állatok válogatás nélküli lemészárlásának. Max Weber híres siráma szerint környezetünk kiábrándult, a természet varázsát elsöpörte a szekularizáció és a racionalizáció.

De ahogyan James William Gibson elismert szociológus ebben az éleslátó tanulmányban feltárja, a varázslat kultúrája bámulatos visszatérésen megy keresztül. A Greenpeace ökoharcosaitól a teremtésgondozásról prédikáló evangéliumi keresztényeken át az ember-állat rokonságról beszélő genetikusokig Gibson figyelemre méltóan széles körű vágyakozást talál a természethez való spirituális visszakapcsolódás iránt. Miközben egyre súlyosabb környezeti katasztrófákkal küzdünk, Gibson rámutat, hogy ez a kulturális változás az utolsó utópikus álom, az utolsó remény a világ védelmére, amelyben mindannyiunknak élnünk kell.