A reformáció vitája: Kálvin János és Jacopo Sadoleto

Olvasói vélemények

A recenziók kiemelik azt a könyvet, amely Kálvin János és Jacopo Sadoleto között a reformáció korai időszakában folytatott jelentős levelezést mutatja be. A levelek betekintést nyújtanak a protestantizmus és a római katolicizmus közötti teológiai szakadékba, bemutatva Kálvin erősségeit a protestáns hit védelmében Sadoleto érzelmi felhívásaival szemben, hogy térjen vissza a katolicizmushoz. A recenzensek általában dicsérik a tartalmat történelmi és teológiai jelentősége miatt, ugyanakkor megjegyzik, hogy a nyelvezet és a tudományos hangvétel néhány kihívást jelent.

⬤ Alapvető történelmi betekintést nyújt a reformációba.
⬤ Két intellektuálisan félelmetes alakot, Kálvint és Szadolettót mutatja be, ami elmélyíti a teológiai viták megértését.
⬤ Kálvin válaszát racionálisnak, biblikusnak és humorosnak tartja.
⬤ Értékes mellékleteket tartalmaz a megigazulásról mind Kálvin műveiből, mind a tridenti zsinatról.
⬤ Hozzáférhető a történeti teológia és a protestáns reformáció iránt érdeklődő olvasók számára.

⬤ A bevezetést túlságosan tudományosnak tartják, ami néhány olvasót arra késztet, hogy gyakran szótárhoz forduljon.
⬤ Néhány kritikus Kálvin stílusát sűrűnek és kihívónak találta, különösen a függelékben.
⬤ A könyv viszonylag rövid, ami nem biztos, hogy kielégíti azokat, akik a téma szélesebb körű feldolgozására vágynak.
⬤ Egyes olvasók nem találnak összhangot Kálvin gondolataival, ami abban nyilvánul meg, hogy személyesen nem értenek egyet a teológiájával.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Reformation Debate: John Calvin & Jacopo Sadoleto

Könyv tartalma:

1539-ben Jacopo Sadoleto bíboros, Carpentras püspöke levélben fordult a genfi elöljárókhoz és polgárokhoz, amelyben arra kérte őket, hogy térjenek vissza a római katolikus hitre. Kálvin János válaszolt Sadoletónak, védelmébe véve a protestáns reformok elfogadását.

Sadoleto levele és Kálvin válasza a római katolikus és protestáns nézetek egyik legérdekesebb eszmecseréje a reformáció idején, és kiváló bevezetés a XVI. század nagy vallási vitájába. Ezek a kijelentések nem in vacuo római katolikus és protestáns álláspontot képviselnek.

Az Európát akkoriban megosztó vallási konfliktus közepette fogalmazódtak meg. És tükrözik az őket író férfiak vérmérsékletét és személyes történetét is.

Sadoleto levelének irenikus megközelítése, az egyház egységének és békéjének hangsúlyozása erősen jellemző az általa képviselt keresztény humanizmusra. Kálvin válasza részben személyes védekezés, egy apologia pro vita sua, amely saját vallási tapasztalatait rögzíti.

Feszes, átfogó érvelése pedig A keresztény vallás intézetei szerzőjének fegyelmezett és logikus elméjére jellemző.