The Sentimental Education of the Novel
A XIX. századi francia regényt sokáig úgy tekintették, mint a nagy emberek hősies alkotását, akik műveikben szembeszálltak a francia forradalom társadalmi következményeivel.
És az is igaz, hogy a francia realizmus, különösen Balzac és Stendhal által kidolgozott formájában, az egyik legnagyobb hatású regényforma volt, amelyet valaha is kitaláltak. Margaret Cohen azonban megkérdőjelezi a realizmus genezisének hagyományos bemutatását azzal, hogy Balzacot és Stendhalt visszavezeti koruk elfeledett regényi kontextusába. Rekonstruálva a regény egyik kulcsfontosságú formáló korszakát, megmutatja, hogyan alakultak ki a realista kódok a korabeli tekintélyes szentimentális regénygyakorlat ellenséges átvételében, amelyet szinte teljes egészében a női írók uraltak.
Cohen lenyűgöző levéltári kutatásokra támaszkodva, elfeledett tizenkilencedik századi regényeket felelevenítve mutatja be, hogy a realizmussal leginkább azonosított kódok valójában a szentimentalizmus találmányai voltak, amely a kialakulóban lévő liberális-demokratikus társadalom erőteljes esztétikája volt, bár Balzac és Stendhal bagatellizálta a szentimentális műveket azzal, hogy frivol írónőkkel és olvasókkal társította őket. A műfajok feletti nemek közötti küzdelmek iránti figyelem megmagyarázza, hogy a nők miért nem voltak a realizmus úttörői Franciaországban a XIX.
században, ami ellentétes Angliával, ahol a női írók meghatározó szerepet játszottak a modern realista regény feltalálásában. Cohen szerint annak megértéséhez, hogy az irodalmi kódok miként reagálnak az anyagi tényezőkre, elengedhetetlen, hogy lássuk, hogyan alakulnak ki ezek a tényezők az irodalmi mezőn belül, valamint a társadalom egészén belül.
A könyv azt is javasolja, hogy az irodalomnak mint társadalmi intézménynek a figyelme segíthet a kritikusoknak megoldani azt az aktuális, létfontosságú kérdést, hogy miként gyakoroljuk az irodalomtörténetet a posztstrukturalizmus nyomán.
