A régió uralma 4: Belföldi gyarmatosítás és regionalizáció Guyanában

Eredeti címe:

Domination by Region 4: Domestic Colonialism and Regionalization in Guyana

Könyv tartalma:

Ez a könyv azt állítja, hogy Guyana jelenleg a hazai gyarmatosítás (DM) rendszerét működteti. A DM a birodalmi gyarmatosítás során létrehozott intézményekre épül, amelyeket az 1966-os függetlenség óta megerősítettek és kibővítettek, valamint a regionalizációra, amely az országot tíz közigazgatási régióra balkanizálta. A regionalizáció rugalmas eszköz, amely lehetővé teszi a politikai és gazdasági ellenőrzést, egyik erősíti a másikat, tovább erősítve a 4. régiót, ahol a "metropolisz" található, és fokozva a kilenc szatellit régió függőségét. Mindkét politikai párt kihasználja a regionalizációt, amikor hatalmon van, a PPP elsősorban a pénzügyi fojtogatás és diszkrimináció, a PNC és annak különböző inkarnációi pedig a politikai ellenőrzés révén. A regionalizáció a hazai gyarmatosítás szimbóluma. A PPP-I (előző rendszerének utolsó hat éve, 2009 és 2014 között) a közpénzek átlagosan évi 11,1 százalékát juttatta a régióknak, az APNU+AFC 14 százalékát. 1 százalékát 2015 és 2020 között, a PPP-II, a jelenlegi PPP-kormányzat pedig 12. 5 százalékot az első két hivatali éve alatt. A 2009 és 2022 közötti tizennégy év alatt a négy legnagyobb ügynökség 42. a központi kormányzat összes kiadásának 5 százalékát. A PPP-I alatt ezek az ügynökségek 15 százalékponttal többet költöttek tőkeköltségekre, mint az APNU+AFC alatt.

Az utóbbi kormány alatt azonban több mint 10 százalékpontot költöttek az amorf "Egyéb díjak" kategóriára. Ezeket az anomáliákat nehéz megmagyarázni, mivel ezek az ügynökségek nem végeztek funkcionális fejlesztéseket vagy nem terjedtek ki a lefedettségre. Hihetetlen, de a Pénzügyminisztérium (MoF), amely egy év kivételével minden évben a legnagyobb ügynökség volt, 46. 1 százalékát annak, amit a Közmunkaügyi Minisztérium az egész ország közinfrastruktúrájára fordított. A politikai klientelizmus egyik fontos útja a szerződéses és ideiglenes munkavállalók alkalmazása, akiket a közszolgálati jogszabályi kereteken kívül alkalmaznak. Ezek a munkavállalók a tizennégy éves időszak alatt és a PPP-I utolsó hat évében a pénzügyminisztérium létszámának felét tették ki; az Egészségügyi Minisztérium esetében ez a szám 37 körül van. 0 százaléka mindkét időszakban. Az APNU+AFC hivatali ideje alatt a foglalkoztatottak pártfogása emelkedett, 53,8 százalékra a Pénzügyminisztériumban és 41,8 százalékra az Egészségügyi Minisztériumban. E két nagy ügynökségnél a PPP-I idején alacsonyabb volt a foglalkoztatási pártfogás, mint az APNU+AFC-kormány hat éve alatt. A "mecenatúra-foglalkoztatás" a PPP-II-vel lényegesen alacsonyabb, mint az összes korábbi rendszerrel. A stratégiai eltérés az alacsony és szakképzetlen munkavállalók három külön kategóriájának növekedésével magyarázható, akik 48 főt tesznek ki. 5 százalékát és 57 százalékát teszik ki. 7 százalékát teszik ki a Pénzügyminisztérium és a Egészségügyi Minisztérium dolgozóinak. Ezek az adatok több mint 10 százalékponttal nagyobbak, mint az összes korábbi kormányzaté.

A PPP tulajdonképpen a pártfogás helyett a közszolgálati jogszabályi kereten kívülről a közszolgálaton belülre helyezi át a klientúrát. A PPP nemcsak "legalizálta" a klientelizmust, hanem jelentősen növelte is azt.