A rejtélyre én vagyok a válasz: Az amnézia emlékirata

Olvasói vélemények

David MacLean „The Answer to the Riddle is Me” című könyve a szerzőnek a Larium maláriaellenes gyógyszer okozta emlékezetvesztésről szóló megrázó élményét dolgozza fel. A könyv az identitás, a mentális egészség és a gyógyszerek egyénekre gyakorolt hatásának témáit járja körül. Az elbeszélés magával ragadó, de az utolsó részeknél a minőség romlik, és eltávolodik a kezdeti, lebilincselő történetmeséléstől. Összességében értékes betekintést nyújt a gyógyszerek súlyos mellékhatásai által érintettek tapasztalataiba.

⬤ Jól megírt és magával ragadó történetmesélés, amely az olvasót belemeríti a szerző memóriavesztéssel kapcsolatos tapasztalataiba.
⬤ A mentális egészség és az identitás mélyreható feltárását nyújtja.
⬤ Felhívja a figyelmet a Larium gyógyszer veszélyeire és mellékhatásaira.
⬤ Megható és elgondolkodtató témák, amelyek a hasonló problémákkal küzdő olvasókkal is megismétlődnek.
⬤ Erős kezdeti elbeszélés, amely megragadja a figyelmet és az empátiát.

⬤ A könyv második feléből hiányzik a világosság és az elkötelezettség, egyesek szerint kanyargós és ismétlődő.
⬤ Egyes olvasók ellenszenvesnek találják a szerzőt, vagy küzdenek azzal a döntésével, hogy a gyógyszeres kezelés mellékhatásai ellenére folytatja az ivást.
⬤ A nyelvezet túlságosan leíró lehet, ami elvonja a figyelmet a történet lényegétől.
⬤ Az elbeszélést lehet, hogy túlzsúfoltnak érzik, esetleg túlterjeszkedik az eredeti kompakt formátumon.

(84 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Answer to the Riddle Is Me: A Memoir of Amnesia

Könyv tartalma:

„Megbabonázó, felkavaró memoár az identitás örökké visszhangzó természetéről - élénk, virágzó részletességgel megírva.” --Gillian Flynn, a Gone Girl bestseller szerzője.

2002. október 17-én David MacLean úgy „ébredt” egy indiai vonatperonon, hogy fogalma sem volt arról, ki ő, és miért van ott. Nem volt pénze. Nem volt útlevele. Nem volt személyazonossága.

MacLeant a rendőrség egy elmegyógyintézetbe vitte, ahol aztán olyan súlyos hallucinációkba kezdett, hogy le kellett kötözni. Dalszövegekre emlékezett, de a családjára, a barátaira vagy a nőre, akit állítólag szeretett, nem. Kiderült, hogy betegsége az általánosan felírt maláriaellenes gyógyszer következménye volt, amelyet szedett. Az Egyesült Államokba való visszatérése után egy gyötrelmes, abszurd és felejthetetlen utazás során küzdött, hogy összerakja korábbi életének darabkáit.

„(MacLean) egy rendkívül szórakoztató elmebeteg... (Egy) nyers, őszinte és gyönyörű memoár.” - New York Times

"Mélyen megindító beszámoló az amnéziáról, amely az én dilemmáját kutatja... MacLean olyan memoárt írt, amely egyesíti William Styron A látható sötétség felidéző erejét, Michael Ondaatje Running in the Family lírai finomságát és egy hollywoodi akciófilm elbeszélői közvetlenségét. Emlékeztet bennünket arra, hogy mindannyian mindig próbáljuk megtalálni önmagunk egy olyan változatát, amellyel együtt tudunk élni." - Los Angeles Times.

DAVID STUART MACLEAN PEN/Amerikai-díjas író. Munkái megjelentek a New York Timesban, a Ploughsharesben, és a This American Life rádióműsorban. A Houstoni Egyetemen doktorált, és társalapítója a Poison Pen Reading Seriesnek.