Olvasói vélemények
Összegzés:A „Dolan bíboros kendőzetlenül” kritikái nagyrészt pozitív fogadtatásban részesültek, kiemelve Timothy Dolan bíboros megközelíthető személyiségét és a katolikus egyház előtt álló kortárs kihívásokról szóló őszinte beszélgetéseket. John Allen írását dicsérik a világosságáért és a magával ragadó stílusáért, amely betekintést nyújt az olvasóknak Dolan hitről és egyházi kérdésekről alkotott gondolataiba.
Előnyök:⬤ Őszinte és hiteles ábrázolása Dolan bíboros gondolatainak a katolikus egyházról.
⬤ John Allen magával ragadó írói stílusa, amely leköti az olvasó érdeklődését.
⬤ Frissítő nézőpontot kínál az érzékeny egyházi kérdésekről.
⬤ Széles közönség számára hozzáférhető, beleértve a katolikusokat és a nem katolikusokat egyaránt.
⬤ Inspiráló üzenet a katolicizmusban rejlő reményről és örömről.
⬤ Mélyebb elköteleződésre ösztönöz a hit témáival kapcsolatban.
Hátrányok:⬤ Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyvből hiányzik bizonyos témák mélyreható feltárása.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy nem ért egyet Dolan nézeteivel vagy egyházi tanításaival.
⬤ Lehet, hogy nem nyújt új információkat azoknak, akik már jól ismerik a katolikus teológiát.
(25 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A People of Hope: The Challenges Facing the Catholic Church and the Faith That Can Save It
Könyv tartalma:
A világ egyik legelismertebb vallási újságírója hosszas exkluzív interjúkon keresztül mutatja be Timothy Dolan New York-i érseket, az ország - és talán a világ - egyik legfontosabb katolikus vezetőjét.
A katolikus egyház jelenlegi vezetői között egyedülálló módon Dolan érsek megosztja éleslátó nézőpontját ebben a beszélgetéssorozatban a katolicizmus jelenéről és jövőjéről. Ezeken az oldalakon Dolan olyan perspektívát oszt meg, amely jellemzően nem része annak az információnak, amelyet egy átlagember a mai médián keresztül megismerhet. Ez a kihagyás gyakran a kívülállók számára szörnyen hibás képet hagy arról, hogy mi is történik valójában az Egyházban. A jogos történeteket, például a visszaélésekről és az egyházi tekintélyről, nem lehet feloldani a reaktív összeesküvés-elméletekkel arról, hogy a média hogyan akarja elkapni a katolikus egyházat. Mindezek mellett, ha ezek a botrányok jelentenék a katolikus egyház egészét, akkor miért vesződne bárki is azzal, hogy katolikus legyen?
Talán nem meglepő, hogy a becslések szerint 22 millió volt katolikus van, mégis árulkodó, hogy még többen döntöttek úgy, hogy az egyház mellett maradnak. Amerikaiak tízmilliói, és világszerte további százmilliók fordulnak még mindig az Egyházhoz inspirációért, a szentségi életért, a közösség és a szolgálat megtapasztalásáért. Amerika minden egyházmegyéjében találhatunk virágzó egyházközségeket.
Az ott képviselt hit nem egy eltúlzott vallási őrület, amely az Egyház kritikátlan szemléletét táplálja. A katolikusok nem más, mint józan realisták intézményeik és vezetőik emberi mivoltát illetően. Az egyházat nem vitatársaságnak vagy multinacionális vállalatnak, hanem családnak tekintik - a családok minden hibájával és működési zavarával, de egyben minden örömével és életével is. Ez az, amiért Dolan érsek olyan fontos része az egyház újjászülető tájképének.
A Remény népe című könyvben Dolan a legjobb formáját hozza, és egy vidám, reményteljes, megerősítő katolicizmust mutat be, amely a mai egyház el nem mondott története. Ahogy az olvasók itt időt töltenek Dolannal, rájöhetnek, hogy az emberek iránti szeretete és a barátság iránti lelkesedése az, ami igazán alapvető az emberben, nem pedig egy PR-eszköz, amelyet arra terveztek, hogy elrejtsen valamilyen más programot. Dolan képes és képes is meghúzni a határvonalakat, amikor úgy véli, hogy a katolikus identitás alapvető kérdései forognak kockán. Jól tudja, hogy Nyugaton egy mélyen szekuláris világban élünk, amelyben erős nyomás, mind finom, mind nyíltan, sok fronton igyekszik elhomályosítani a katolicizmus ellenkulturális üzenetét. Dolan jellemének egyik kulcsa azonban az, hogy mindig a szívek megváltoztatása, nem pedig a fejek leütése az első ösztöne.
John Allen a jövőbeli tendenciákról rajzol képet azzal, hogy megvizsgálja, hová akar Dolan vezetni, és hogyan fog kinézni és érezni egy olyan egyház, amely egyre inkább az ő lenyomatát viseli? Ahhoz, hogy ezt megértsük, valójában arra van szükség, hogy belelássunk a fejébe, és aztán hagyjuk, hogy ő maga beszéljen. Ennek érdekében Allen úgy fogalmazza meg a kérdéseket, hogy Dolan a lehető legnagyobb mértékben maga fejtse ki a témát. Az eredmény egy olyan könyv, amely inkább "Dolannal", mint "róla" szól, ami valóban a legjobb módja annak, hogy megértsük az embert. A végén az ember egyetérthet vagy nem érthet egyet Dolan szemléletével, de legalább jobban felkészülhet arra, hogy megértse, miért gondolkodó modern nők és férfiak még mindig úgy gondolhatják, hogy van valami megfontolandó a katolikus üzenetben.
Bármit is tartogat a jövő Dolan számára - maradjon New Yorkban, amíg meg nem hal, vagy hívják Rómába, hogy egy magas rangú vatikáni poszton dolgozzon, vagy valami egészen más -, még jó ideig a katolikus egyház egyik meghatározó szereplője lesz mind nemzeti, mind nemzetközi szinten, és érdemes megpróbálni felismerni, hogy ez mit jelenthet.
