A reménytelen egyetem: A szellemi munka a történelem vége felé

Eredeti címe:

The Hopeless University: Intellectual Work at the end of The End of History

Könyv tartalma:

A globális Észak intézményeiben képviselt hegemón egyetem egyre reménytelenebb hely. Az értékkel és a többlettermeléssel szemben meghatározott egyetem a tőke társadalmi anyagcsere-szabályozásának kritikus csomópontja. Mint ilyen, megtagadja az emberi cselekvőképességet és autonómiát, a kölcsönösség formáit és az alternatív életvilágokat, pontosan azért, mert a kapitalista társadalmi viszonyok reprodukálását szolgálja. Ezek a viszonyok kizárják azt a gondolatot, hogy az emberek maguk alakíthatják a történelmüket, és valójában azt mondták nekünk, hogy a történelem végén vagyunk. Itt az az elképzelés, hogy az egyetem egy zárt rendszerben létezik, amelynek célja a gazdasági kockázatok csökkentése, olyan struktúrákat hoz létre, amelyek a közös vállalkozásokon keresztül folyamatosan átstrukturálják a szellemi munkát; olyan kultúrákat, amelyek patologikusan dehumanizálják azokat, akik az intézményben dolgoznak; és olyan gyakorlatokat, amelyeket módszertanilag kényszerítenek ki, hogy korlátozzák az intellektuális lehetőségek horizontját.

A politikai gazdaság, a feketék és a bennszülöttek élete, az éghajlat és a környezetvédelem, valamint a járványtan válságainak metszéspontja azonban leleplezte a történelem végéről szóló elbeszélések középpontjában álló csalást. Egy sor egymást keresztező küzdelem leplezte le annak a transzhisztorikus elkerülhetetlenségnek a csalását, hogy a kapitalizmus lesz a működési rendszerünk. A tőke társadalmi anyagcsere-szabályozásának törékenysége ellenére az egyetem továbbra is elkötelezett amellett, hogy a társadalmi élet egészét az érték nevében újrahasznosítsa, a foglalkoztathatóság, a vállalkozói szellem, a kiválóság, a hatás és az elégedettség érdekében végzett munkával. Az egyetem a történelem tagadásának kritikus csomópontja, pontosan azért, mert az egyének állandóan az adósság és a munka által keretezett normalizált létbe áramlanak.

Az egymást keresztező válságok valóságával és megélt tapasztalataival szemben az egyetem reménytelennek mutatkozik, mert: először is, olyan hellyé vált, amelynek a tőke reprodukcióján túl nincs társadalmilag hasznos szerepe, és reménytelen, emberellenes projektté vált; másodszor, képtelen értelmesen reagálni a tőke ellentmondásaiból fakadó válságokra. Így az egyetem a "business as-usual" fenntartásában az ellentmondásokra adott taktikai válaszként marad meg.