Olvasói vélemények
Összegzés:Laura Reece Hogan „Litánia a repülésekről” című, ünnepelt versgyűjteménye a szentírás, a természet és az emberi tapasztalatok témáit ötvözi. A verseket szépségükről, mélységükről és elmélkedésre ösztönző képességükről jegyzik. Az olvasók értékelik a vibráló képi világot és azt, ahogyan a versek az élet és a hit mélyebb megértésére hívnak.
Előnyök:A gyűjteményben kitűnő nyelvezet és képi világ jellemzi a verseket. Az olvasók örömteli, lírai és inspiráló verseket találnak benne, amelyek minden vallású olvasó számára alkalmasak. A tematikus mélység, különösen a természet és a szentírási utalások használata, magával ragadja az olvasót, és többszöri olvasásra ösztönöz. A könyv emellett jól szerkesztett és vizuálisan is tetszetős.
Hátrányok:Egyes olvasóknak a képi világ és a témák időnként nyomasztóak lehetnek, és esetleg többszöri olvasásra lesz szükségük ahhoz, hogy teljes mélységében értékelni tudják a könyv mélységét. Bár a versek mély elmélkedést kínálnak, ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, ha az egyszerűbb költői formákat kedveli.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Litany of Flights: Poems
Könyv tartalma:
A 2020-as Paraklész költészeti díj nyertese, a Litánia a repülésekről a lélek útjának fényes vizsgálata, a veszteség pillanataitól az izzó átalakulás pillanataiig. Ezek a versek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a hétköznapokban is meglássuk a rendkívüli dolgokat, és hogy az isteni titkos működése még a nehéz dolgokon keresztül is megtörténik: "üreges csontjaid fájdalmas lefaragása világossá tett téged". A természeti világ szépségéből, a szárazság és az erdőtüzek pusztító hatásaiból, a mindennapi tapasztalatok gyengéd pillanataiból és a szentek tanulságaiból merítve a költő a fény és a sötétség tájképét teremti meg, váratlan fordulatokkal az isteni jelenlét és távollét felé. A vörösfarkú sólymok spirálján, egy gyászgalamb fészkén, a vizek elválásán és egy datolyaszilva érésén keresztül ez a csillogó gyűjtemény egyedülálló és átváltoztató repülésre hívja az olvasót.
A repülések litániája.
(a hamarosan megjelenő gyűjteményből)
Először a szárnyas mozgás, egyenletes, előre. A bozótos szajkók röpködése.
Haladás, sólymok ragadozó siklásban, gyűrűzés felfelé, késhegyes lejtő.
Lefelé. Másodszor, az erőlködés nélküli típus, széllel szétterpesztett, mozdulatlan csapágyak.
Termikus fekvésben, ahogy a zsoltáros mondja, áldás fújja szeretetét még.
Alvás közben. Harmadszor, az éhes, a szélviharral szemben, a cél egyedülálló.
És a nap bíborba merül. Negyedik, a fémes, üzleti vagy szórakozás.
Ötödik, a zúgó fajta, minden kolibri. Piknik, alma és csokoládé.
A kertben rózsákkal, virág és gyermek. Hiányzik, ha már nincs.
Hatodik, egy zavarba ejtő lépcső, felfelé kanyargó, átjáró és mégis jármű,.
Láthatatlan leszállóhelyekre csavarodva - a remény jár a kaleidoszkópos fényekben.
Hetedik, szárnyalj a nap felé. Nyolcadszor, olvadj el a keserű önhittségben. Ismered a történetet.
Kilencedik, menekülés. Menekülés Egyiptomból, út a tengeren át tisztul.
Isteni kéz. Menekülésed, siránkozva hátrahagyott idők.
Tizedik, csak a bálna gyomrában való rothadás szelídíti makacs elfordulásodat.
Ninive. Tizenegyedik, a kétségbeesés és a vágyakozás szárnyalása, egynek két oldala.
Elengedés, nehezen kiérdemelt szabadulás vissza a vadonba, elvárásoktól mentesen,.
Tollasan. Tizenkettedik, egy pillanat alatt, magasra ragad a Szeretett, az egyetlen.
Összefogva mindent, szárnyakat, testet, ívet, levegőt - felkapva, mint a.
Shulamita menyasszony, a légi bölcsességen túli régiókba, az örömben szállítva.
Látod, mondja, az üreges csontjaid fájdalmas lefaragása könnyűvé tett téged.
