A résztvevők: A Wannsee-konferencia emberei

Olvasói vélemények

A könyv részletesen feltárja a Wannsee-konferencia résztvevőit és a holokausztban játszott szerepüket, hangsúlyozva a cselekedeteiket befolyásoló endemikus antiszemitizmust. Egyszerre szolgál történelmi beszámolóként és a népirtás megszervezésében részt vevő bürokraták pszichológiai vizsgálataként, értékes életrajzokat nyújtva a kulcsfigurákról.

A könyv hihetetlenül informatív, egyedülálló betekintést nyújt a résztvevők önéletrajzi összefoglalóiból és olyan életrajzi részletekből, amelyeket máshol nehéz megtalálni. A holokauszttanulmányok és a náci rezsim története iránt érdeklődők számára kifejezetten ajánlott, és értékes referenciaként szolgál. Az olvasók nagyra értékelik mélységét és a tudományos erőfeszítést, amelyet a könyvbe fektettek.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy az életrajzok a forrásanyag szűkössége miatt hosszabbak is lehetnének. A könyv fizikai minőségével, többek között a nyomdai kivitelezéssel és az elrendezéssel kapcsolatos kritikák is elhangzottak. Emellett, bár a könyv fontos témákat tárgyal, zavaró tartalma nem biztos, hogy minden olvasó számára megfelelő.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Participants: The Men of the Wannsee Conference

Könyv tartalma:

A közérthető prózát tudományos alapossággal ötvöző A résztvevők lenyűgöző profilokat mutat be azokról a túlságosan is emberi emberekről, akik a történelem legembertelenebb tetteit hajtották végre.

1942. január 20-án tizenöt magas rangú német kormánytisztviselő vett részt egy rövid berlini találkozón, hogy megvitassák a nácik által megszállt Európa zsidóságának deportálását és meggyilkolását. Annak ellenére, hogy a Wannsee-konferencia kevesebb mint két órán át tartott, ma a holokauszt történetének jeles epizódjaként tartják számon, amely jól példázza azt a munkamegosztást és bürokratizálást, amely lehetővé tette a "végső megoldást". Míg azonban magát a konferenciát kimerítően kutatták, a résztvevők közül sokan viszonylag ismeretlenek maradtak.

A bevezetőből:

A tizenöt résztvevő közül tíz járt egyetemre. Nyolcan közülük még doktori címet is szereztek, bár meg kell jegyezni, hogy az 1920-as években lényegesen könnyebb volt jogi vagy filozófiai doktori címet szerezni, mint manapság. Közülük nyolcan jogot tanultak, ami akkor is, mint ma, nem volt ritka a közigazgatás vezető pozícióiban. Sokan először a Freikorps vagy diákszövetségek tagjaként fordultak a radikális politika felé. A résztvevők közül hárman (Freisler, Klopfer és Lange) Jénában tanultak. Az 1920-as években a jénai egyetem termékeny táptalaja volt a nacionalista gondolkodásnak. Karl Astel elkötelezett náci, fajkutató, később SS-főparancsnok rektorral a kezében a náci egyetem mintaképévé fejlődött. Hans Gnther fajkutató is tanított ott. Mások, mint például Reinhard Heydrich, azért csatlakoztak az SS-hez, mert máshol nem sikerült karriert befutniuk, és csak akkor váltak radikálissá, amikor már az önjelölt náci elit rendjének tagjai voltak..