Olvasói vélemények
Összegzés:Richard Weaver „A lélek rendje” című könyve a retorika, annak etikai vonatkozásai és a lélekhez való viszonyának mélyreható vizsgálata. A recenzensek dicsérik Weaver meglátásait a retorika természetéről és a társadalomban betöltött szerepéről, kiemelve a nyelv és a gondolkodás átalakító erejét. Bár egyesek kihívásnak találják a könyvet, sokan egyetértenek abban, hogy a retorika, az etika és az önreflexió iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány.
Előnyök:A könyvet dicsérik a retorikával és etikával kapcsolatos mélyreható meglátásaiért, azért, mert képes arra inspirálni az olvasót, hogy emelje kommunikációs és kritikai gondolkodási készségét, valamint Weaver érveinek és példáinak világosságáért. A recenzensek nagyra értékelik a retorika és a személyes fejlődés közötti fontos kapcsolatokat, valamint a könyv aktualitását a kortárs kérdések szempontjából.
Hátrányok:Néhány olvasó kihívásnak és összetettnek találja a könyvet, amely gondos olvasást és elmélkedést igényel. Néhány felhasználó azt is megjegyezte, hogy a könyv nem biztos, hogy alkalmas azoknak, akik nem rendelkeznek előzetes retorikai érdeklődéssel, mivel az anyaggal való mélyebb foglalkozást igényel.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Ethics of Rhetoric
Könyv tartalma:
„A retorika etikája” című könyvében Richard M. Weaver értékeli a retorika etikai és kulturális szerepét, valamint a retorika társadalomra való visszahatását.
Weaver a retorikáról szóló klasszikus felfogásokra támaszkodik Platón „Phaidrosz”-ában, és megvizsgálja a nyelvi manipuláció hatékonyságát és következményeit Lincoln, Burke és Milton műveiben. Ebben az esszégyűjteményben Weaver azt vizsgálja, hogyan győznek meg a retorika különböző típusai, azok különböző hatékonysági és hitelességi szintjeit, valamint azt, hogy az érvelés módja és a meggyőzés stílusa hogyan utal a jellemre. Végül Weaver amellett érvel, hogy a tiszta nyelv művelése tiszta embereket teremt.
Az eredetileg 1953-ban megjelent „A retorika etikája” a retorika társadalomban betöltött szerepének értékelésében ma is időtálló. Richard M.
Weaver (1910-1963) nagyra becsült tudós, humanista, kultúrkritikus és politikai filozófus, forradalmasította a huszadik század közepének konzervativizmusát. Weaver eredeti tudománya úttörő felismeréseket eredményezett az emberi természetről és a társadalomról.
