Beyond the Rhetorical Presidency, Volume 1
Theodore Roosevelt és Woodrow Wilson kormányzása idején az amerikai elnökség számos mélyreható változáson ment keresztül. Ezek közül a legfontosabb az elnök és a közvélemény közötti interakció radikális fejlődése volt.
A kötet három részre osztott tíz esszéje erre a fejlődésre összpontosít, és elgondolkodtató elemzéseket nyújt az elnöki retorika szerepéről a politika elfogadásában, a támogatás megteremtésében és a nyilvános diskurzus előmozdításában.
Az I. részben Jeffrey Tulis, aki több mint egy évtizede bevezette a retorikai elnökség fogalmát, azt vizsgálja, hogy az általa e fogalom részeként elképzelt dilemmák miként változnak, ahogyan a politikai színtér is változik. Glen E. Thurow a magánerényről és a közfeladatról mint az elnöki jellem aspektusairól elmélkedik. Bruce E. Gronbeck amellett érvel, hogy az elektronikus korszak alapvetően megváltoztatta az elnöki retorika, sőt, magának az elnökségnek a természetét és hatását, Thomas W. Benson pedig arról elmélkedik, hogy lehetséges-e egyáltalán a politika a jelenlegi számítógépes kommunikáció környezetében.
A II. rész az elméleti és metateoretikus.
Felfedezések a gyakorlati kritikához egy sor esettanulmányban. Roderick P. Hart és Kathleen Kendall értékeli Lyndon Johnson alelnök és Theodore Sorenson 1963 júniusában folytatott egyetlen, a polgári jogokról szóló telefonbeszélgetésének jelentőségét. Edwin Black Richard Nixon retorikáját használva példaként, amelyből általános témákat és kérdéseket von le, azt az összetett erkölcsi gazdaságot vizsgálja, amely az elnöki önmegvalósítást támogatja. G. Thomas Goodnight a Ronald Reagan Közép-Amerikával kapcsolatos politikájáról szóló vitát használja fel a retorikatörténet tanulmányozására... a vitatott emlékezet és az idő felhasználása a hatalom szolgálatában. Robert L. Ivie a Perzsa-öbölbeli akció kontextusában vizsgálja Graubard elnöki háborús retorikával kapcsolatos kritikáját. Karlyn Kohrs Campbell keretet mutat be a First Lady nyilvános megítélésének megértéséhez, Hillary Rodham Clintonra összpontosítva, de történelmi párhuzamokat vonva.
Végül a kötet III. része az elnöki retorikával kapcsolatos elméleti és értelmező kutatások társadalomtudományos értékelését nyújtja az ország egyik vezető elnökségi kutatója, George Edwards tollából. A sorozat szerkesztőjének, Martin J. Medhurstnek a bevezetője és utószava igyekszik tisztázni a retorikai elnökségről folyó vita természetét és helyzetét.
A Beyond the Rhetorical Presidency a beszédkommunikáció és a politikatudomány iránt érdeklődő tudósoknak kínál olyan kötetet, amely újra megvizsgálja az elnöki retorika helyét és jelentőségét.