Landscapes of Dread in Classical Antiquity: Negative Emotion in Natural and Constructed Spaces
Az elmúlt két évtizedben a kulturális földrajz és a tájkutatás számos bölcsészettudományi területre, köztük a klasszikus tudományokra is hatással volt, és egyre inkább felhívta a figyelmünket a terek és a földrajzi és társadalmi kontextusuk fontosságára: hogyan írja le a nyelv a tereket, mire használják a tereket az egyének és a közösségek, és hogyan ruházza fel a nyelv, a használat és az idő múlása a tereket jelentéssel. A tudományosság e "térbeli" fordulata mellett az utóbbi években egy "érzelmi" fordulat is megfigyelhető - az irodalomban megjelenő érzelmek tanulmányozása iránti fokozott érdeklődés.
A klasszikus ókori tájról szóló számos munka olyan témákra összpontosít, mint a szakrális és a pásztorélet, valamint az ilyen terek által kiváltott érzelmekre, mint például a félelem vagy a nyugalom érzése (a városi és vidéki környezetben egyaránt). Sokkal kevesebb tudományos munka foglalkozik a locus terribilisszel, vagyis azzal a térrel, amelyet negatív érzelmekkel társítanak az ott történő rossz dolgok miatt. Röviden, a humán tudományok legújabb "érzelmi" fordulata eddig nagyrészt elhanyagolta a negatívabb érzelmek közül a szorongást, a félelmet, a rettegést és a rettegést.
A kötetben szereplő tanulmányok az elhanyagolt negatív érzelmekre, különösen a rettegésre összpontosítanak, és mindezt úgy teszik, hogy közben számos tértípust tárgyalnak, beleértve a hazai, a külvárosi, a vidéki és a virtuális teret, és számos műfajt és szerzőt érintenek, beleértve Homérosz epikus költeményeit, a görög tragédiát, a római költészetet és történetírást, az orvosi írásokat, a paradoxonírást és a novellát.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)