A ritmikus esemény: A művészet, a média és a szonikus

Olvasói vélemények

Eleni Ikoniadou „The Rhythmic Event” című munkája azt vizsgálja, hogy a szonikus digitális művészet hogyan kapcsol össze minket az érzékelhetetlen érzéki tapasztalatokkal, az affektuselmélet és a neodeleuziánus filozófia kereteit felhasználva. Bár a könyv számos műalkotáson keresztül hatékonyan illusztrálja a koncepcióit, végül hiányzik belőle az ambíció, és inkább katalógus, mint mélyen magával ragadó elméleti munka.

A könyv üdítő és világos vizsgálatot nyújt a szonikus digitális művészetről, az affektuselmélettel együttműködve, és egyedülálló perspektívát kínál a hangról és az érzékelésről. Különböző műalkotások éleslátó elemzését tartalmazza, ami segít hatékonyan illusztrálni az elméleti alapelveket.

A könyv az ambíció hiányától szenved, mivel az erős kezdés után elveszíti elméleti lendületét, és a műalkotások katalógusává válik ahelyett, hogy elmélyítené a vitát. Egyes olvasók csalódást okozhat a mélység és a feltárás tekintetében.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rhythmic Event: Art, Media, and the Sonic

Könyv tartalma:

A kísérleti újmédia hangművészet által lehetővé tett affektív érzékelési, időbeli és tapasztalati módok vizsgálata.

A hangzás a művészetek és a humán tudományok középpontjába került. A számítógépes média korában a hang és szubkultúrái dinamikusabb módot kínálhatnak a testek, mozgások és események számbavételére. A The Rhythmic Event című könyvében Eleni Ikoniadou a szonikus által kiváltott, de a hang perifériáján kívüli, esetleges és megismerhetetlen erőkhöz vezető nyomokat és lehetőségeket vizsgálja. Azt vizsgálja, hogy a közelmúltbeli digitális művészeti kísérletek, amelyek többnyire a hang virtuális dimenzióival foglalkoznak, milyen alternatív érzékelési, időbeli és tapasztalati módokat sugallnak. Ikoniadou a médiaelméletből, a digitális művészetből, valamint filozófiai és technotudományos elképzelésekből merít, hogy egy olyan médiafilozófia megfogalmazásán dolgozzon, amely a médiaeseményt absztrakt és affektív módon gondolja újra.

A Rhythmic Event a digitális médiaművészeti alkotást olyan érzések összességeként kívánja meghatározni, amelyek túlélik a teret, az időt és a testeket, amelyek alkotják és megtapasztalják azt. Ikoniadou azt javasolja, hogy a ritmus fogalma - amely azonban elszakad a számolás és a szabályosság gondolatától - felszabadíthatja a műalkotást körülvevő, érzékelhetetlen esztétikai potenciált. Úgy véli, hogy az eseménynek a ritmus szintjén való kezelése bepillantást enged a gondolkodás nem emberi módozataiba, amelyek a digitálishoz tartoznak, és a szigorú definíciók (pl. emberi/hangzó/digitális) és a hamis dichotómiák (pl. virtuális/valóságos) közötti résekben rejtőznek. A ritmikus műalkotás az észlelés peremén operálva a hangzó gondolkodás egy homályos zónáját idézi meg, amely az eseményt a válás ereje szerint vizsgálja.