Értékelés:
A könyv a gyarmatosítás által vezérelt algériai környezeti narratíva revizionista történetét mutatja be, megkérdőjelezve azt az elképzelést, hogy a nomád gyakorlatok vezettek az elsivatagosodáshoz, és azt állítva, hogy gyakran a gyarmati politika volt az, ami a földet degradálta. Bár a szerző érvei meggyőzőek és jól megalapozottak, a könyvet kritika érte a polémikus hangnem, a rosszul kiválasztott tudományos forrásokra való támaszkodás, valamint a történelmi személyek és az ökológiai kérdések túlzottan leegyszerűsített ábrázolása miatt.
Előnyök:A szerző hatékonyan cáfolja az algériai elsivatagosodással kapcsolatos gyarmati narratívát, alapos történelmi kontextust biztosítva, és rávilágítva a környezeti retorikának a birodalmi kontextusban való visszaélésére. Különösen figyelemre méltó az őslakosok tulajdonjogi koncepcióinak és a gyarmati politikáknak az ökológiai degradációra gyakorolt hatásának feltárása. A könyv határozottan zárul, bemutatva, hogy ezek a narratívák továbbra is befolyásolják a kortárs környezetvédelmi politikákat.
Hátrányok:A könyv polemikus hangvételével egyes olvasókat elidegeníthet, és csökkenti a könyv tudományos alaposságát. A kritikusok megjegyzik a tudományos mélység hiányát és a rosszul megválasztott forrásokat, ami az összetett ökológiai és társadalmi-gazdasági kérdések túlságosan leegyszerűsítő ábrázolásához vezet. A szerzőt elfogult szemléletmóddal vádolják, amely a nomádokat kizárólag áldozatként, az európai telepeseket pedig gonosztevőként ábrázolja, miközben az algériai környezettörténet történelmi árnyalatait elmosja.
(4 olvasói vélemény alapján)
Resurrecting the Granary of Rome: Environmental History and French Colonial Expansion in North Africa
Az észak-afrikai erdőirtásról és elsivatagosodásról a római kortól napjainkig mesélnek. A Maghreb-országok környezeti hanyatlásáról szóló ilyen történeteket a szakértők még mindig mesélnek, és ma is széles körben kérdés nélkül elfogadják. Nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ, gyakran hivatkoznak ezekre a pontatlan történetekre, hogy igazolják az észak-afrikai és a Földközi-tenger medencéjének száraz és félsivatagos területein megvalósuló környezetvédelmi és fejlesztési projekteket. A száraz területek ökológiájának legújabb kutatásai és az új paleoökológiai bizonyítékok azonban nem támasztják alá az erdőirtásra, túllegeltetésre és elsivatagosodásra vonatkozó számos állítást ebben a régióban.
Diana K. Davis úttörő elemzése feltárja a francia tudósok és adminisztrátorok kritikus befolyását, akik a gyarmati időszak alatt Algériában, Marokkóban és Tunéziában megalapozták e történetek állítólagos tudományos alapjainak nagy részét, illusztrálva a környezeti narratívák kulcsfontosságú szerepét a birodalmi terjeszkedésben. Az e narratívák alkalmazása által elindított folyamatok nemcsak szisztematikusan hátrányos helyzetbe hozták az észak-afrikaiak többségét, hanem a táj mélyreható változásaihoz is vezettek, amelyek közül néhány a Maghreb-országokat ma is sújtó talajromláshoz vezetett.
A "Róma magtárának feltámasztása" című könyv a francia gyarmati projekt politikai, gazdasági és ideológiai céljait tárja fel ezeken a száraz területeken, valamint az elsivatagosodás ebből eredő meghatározását, amely továbbra is a globális környezetvédelmi és fejlesztési projektek alapjául szolgál. A Maghreb első környezettörténeti könyveként ez a kötet átformálja az észak-afrikai környezetről alkotott hagyományos gondolkodásmódot. Davis könyve nélkülözhetetlen olvasmány a globális környezettörténet iránt érdeklődők számára.