Shaping Roman Landscape: Ecocritical Approaches to Architecture and Wall Painting in Early Imperial Italy
Úttörő ökokritikai tanulmány, amely azt vizsgálja, hogy a természeti és az épített környezetről alkotott elképzelések hogyan befolyásolták a római késő köztársasági és kora császárkori építészeti és dekorációs trendeket.
A táj jelentős témaként jelent meg a római késő köztársasági és kora császárkori korszakban. Az írók szövegekben és értekezésekben írtak a tájról, a mindennapi életben dicsérték és keresték annak tulajdonságait, és a természeti és épített környezetről alkotott korabeli elképzelések, valamint a természetről és a művészetről alkotott elképzelések összefonódtak az építészeti és dekoratív irányzatokkal.
Ez az illusztrált kötet azt vizsgálja, hogy a valóságos és az ábrázolt tájak ábrázolása, valamint a kettő vizuális térben való összeolvadása hogyan járult hozzá a művészet és az építészet újszerű nyelvének megteremtéséhez. A régészeti, művészettörténeti és irodalmi bizonyítékok sokszínűségére támaszkodva ez a tanulmány olyan ökokritikai szemléletet alkalmaz, amely túllép a hagyományos ikonográfia korlátain. A fejezetek megvizsgálják például, hogy a kerttervek és festmények hogyan sajátították ki a római ellenőrzés alá vont kultúrákat és ökoszisztémákat, valamint azt, hogy a miniatűr tájképfestmények hogyan örökítették meg az itáliai partvidék átalakulását oszlopos villákkal, rámutatva az ember természethez való változó kapcsolatára. A Shaping Roman Landscape időszerű és eredeti hozzájárulást nyújt az ökológiáról, valamint a művészet- és építészettörténetről szóló jelenlegi diskurzusokhoz, és feltárja, hogy a római tájról alkotott római elképzelések, valamint a császári domus- és villakomplexumok dekorációs stratégiái, amelyek ezeknek az elképzeléseknek formát adtak, hogyan voltak gazdagon beágyazva a természet, a kultúra és a munka jelentéseibe.