A római út

Olvasói vélemények

Edith Hamilton „A római út” című könyve a római irodalom és annak kulturális jelentőségének alapos feltárását mutatja be, olyan kiemelkedő írókra összpontosítva, mint Cicero, Vergilius és Horatius, miközben rávilágít a római és a görög értékek közötti különbségekre. Annak ellenére, hogy a könyv átfogó történelmi elemzésként korlátozott, a római gondolkodás és társadalom izgalmas bevezetéseként szolgál.

⬤ Hamilton írói stílusa világos, magával ragadó és közérthető, így az összetett témák az általános olvasók számára is megközelíthetővé válnak.
⬤ Értékes betekintést nyújt a római irodalomba és annak a nyugati kultúrára gyakorolt hatásába.
⬤ Hatékonyan szembeállítja a római és a görög nézőpontokat, ezzel is fokozva a megértést.
⬤ Jó bevezetés a római kultúrát és irodalmat nem ismerők számára.
⬤ Tartalmazza a jelentős római személyiségek mélyreható jellemelemzését.

⬤ A könyv talán túlságosan az irodalomra összpontosít ahhoz, hogy a római civilizáció teljes történetét nyújtsa.
⬤ Néhány kritikus megjegyezte, hogy Hamilton elfogult a görög kultúrával szemben a római kultúrával szemben.
⬤ Hiányzik a részletes korabeli elemzés, és a római társadalom egyes aspektusait túlzottan leegyszerűsíti.
⬤ Több olvasó unalmasnak vagy kihívást jelentőnek találta a fejezeteket.
⬤ A könyv nem biztos, hogy megfelel az alapos történelmi áttekintést kereső olvasók elvárásainak.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Roman Way

Könyv tartalma:

Edith Hamilton a római civilizáció immár klasszikusnak számító történetében a római életet és szellemiséget úgy mutatja be, ahogyan azt a kor legnagyobb írói feltárják.

Ezen irodalmi kalauzok között van Cicero, aki páratlan levélgyűjteményt hagyott hátra; Catullus, aki a szerelem költőjének kvintesszenciája volt; Horatius, aki a kegyetlen és anyagias Rómáról írt krónikát; és a romantikusok: Vergilius, Livius és Seneca. Hamilton azzal zárja munkáját, hogy szembeállítja a sztoicizmus magasröptűségét az értékek összeomlásával, amelynek tanúja a történetíró Tacitus és a szatirikus Juvenal.