A romok építészete: Tervek a múltról, a jelenről és a jövőről

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Architecture of Ruins: Designs on the Past, Present and Future

Könyv tartalma:

The Architecture of Ruins: Designs on the Past, Present and Future egy alternatív és jelentős építészettörténetet azonosít a XVI. századtól a XXI. századig, amelyben egy épületet romként terveznek, laknak és képzelnek el. Ez a tervezési gyakorlat a műemléket és a romot kreatív, egymástól függő és egyidejű témaként fogja fel egyetlen épület dialektikáján belül, amely költői, pszichológiai és gyakorlati szempontból foglalkozik időbeli és környezeti kérdésekkel, és a személyes és nemzeti identitás, természet és kultúra, időjárás és éghajlat, állandóság és mulandóság, élet és halál kérdéseit stimulálja. Egy épületet egy műemlék és egy rom közötti párbeszédként felfogva felerősíti a befejezetlen és a romos közötti, már elmosódott kapcsolatokat, és egyetlen építészetben képzeli el a múltat, a jelent és a jövőt.

Az életrajzok gyűjteménye köré épülő könyv az emlékművet és a romot az élet metaforájaként, valamint az én és a társadalom közötti tárgyalás eszközeként fogja fel. A fejezetek a tervezők közötti kapcsolatokat hangsúlyozva, valamint azt, hogy a későbbi építészek milyen sajátos módon tanultak a korábbiaktól, egy fejlődő, interdiszciplináris tervezési gyakorlatot vizsgálnak, hogy megmutassák a történelmi megértés jelentőségét a tervezés szempontjából. A történelemhez hasonlóan a design is a múlt újraértelmezése, amely a jelen számára értelmet nyer. Hasonlóképpen, egy design egyenértékű egy fikcióval, amely meggyőzi a felhasználókat, hogy függesszék fel a hitetlenséget. Elvárjuk, hogy egy történelmet vagy egy regényt szavakkal írjanak meg, de rajzban is megrajzolhatók, betonba önthetők vagy földbe vethetők. Az építész "fizikai regényíró" és "fizikai történész" is.

Az építkezésekhez hasonlóan a romok is tele vannak lehetőségekkel. A romok nem csak azt mutatják meg, ami elveszett, hanem azt is, ami befejezetlen, így a múlt mellett a jövőre is utalnak. A képzelet ösztönzőjeként a romok befejezetlen és törött formái kiterjesztik az építészet allegorikus és metaforikus képességét, jelezve, hogy egy épület szó szerint és a képzeletben is befejezetlen maradhat, és a figyelmet a felhasználók és az építészek kreativitására egyaránt ráirányítja. A természet és a kultúra szimbiózisát hangsúlyozva a romként tervezett, lakott és elképzelt épület elismeri a több szerző - legyen az emberi, nem emberi vagy atmoszférikus - koprodukcióját, és megfelelő modell az építészet számára a fokozódó éghajlatváltozás korában.