A rózsafüzér

Olvasói vélemények

A kritikák a történet szerelemről, szépségről és hitről szóló témái iránti csodálatot, valamint az egyes kiadások minőségét, különösen a tipográfiai hibákat érintő kritikákat tartalmazzák. Az elbeszélés az egyszerűnek tartott Jane és Garth, a jóképű művész, aki felismeri a lány belső szépségét, valószínűtlen románcát követi nyomon. Míg sok olvasó mélyen romantikusnak és gyönyörűen megírtnak találta a könyvet, mások csalódottságuknak adtak hangot a szerkesztési problémák miatt, amelyek rontották az olvasási élményt.

A történet a társadalmi normákon túli szépség, a belső erő és a szerelem mélységes természetének időtlen témáit járja körül. Az olvasók dicsérték a szereplők érzelmi mélységét és a könyv romantikus, tiszta elbeszélői stílusát, amely mentes az explicit tartalomtól. Számos kritika megjegyezte, hogy a könyv képes inspirálni és erős érzelmeket kiváltani, így a történelmi romantika rajongóinak érdemes olvasmány.

A könyv egyes kiadásainak jelentős kritikája a számos tipográfiai hiba, amelyek frusztrálhatják az olvasókat, és akadályozhatják a történet élvezetét. Néhányan kiszámíthatónak találták a cselekményt, és egy kritikus megemlítette a szövevényes megoldást, amelyet nem éreztek reálisnak. Emellett a könyv stílusa egyes modern olvasók számára elavultnak vagy túlságosan szentimentálisnak tűnhet.

(159 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rosary

Könyv tartalma:

Florence Louisa Barclay (1862. december 2. - 1921. március 10.) angol romantikus regényírónő és novellaíró.

Florence Louisa Charlesworth néven született az angliai Limpsfieldben (Surrey), a helyi anglikán lelkész lányaként. Három lány közül az egyik, Maud Ballington Booth, az Üdvhadsereg vezetője és az Amerikai Önkéntesek társalapítója testvére volt. Amikor Florence hétéves volt, a család a londoni Tower Hamlets kerületben lévő Limehouse-ba költözött.

1881-ben Florence Charlesworth feleségül ment Charles W. Barclay tiszteleteshez, és nászútra mentek a Szentföldre, ahol Sikemben állítólag felfedezték Jákob kútját, azt a helyet, ahol Szent János evangéliuma szerint Jézus találkozott a samáriai asszonnyal (János 4-5). Florence Barclay és férje a hertfordshire-i Hertford Heathben telepedett le, ahol a nő a rektorfeleség feladatát látta el. Nyolc gyermek édesanyja lett. A negyvenes évei elején egészségügyi problémák miatt egy időre ágyhoz volt kötve, és az időt azzal töltötte, hogy megírta első romantikus regényét, amely az Idő kerekei címet kapta. Következő regénye, a Rózsafüzér, egy történet a halhatatlan szerelemről, 1909-ben jelent meg, és a siker végül azt eredményezte, hogy nyolc nyelvre lefordították, és öt mozifilmet forgattak belőle, szintén több nyelven. A New York Times szerint a regény az 1910-es év első számú bestseller regénye volt az Egyesült Államokban. A könyv tartós népszerűsége akkora volt, hogy több mint huszonöt évvel később a Vasárnapi Kör magazin folytatásokban közölte a történetet, 1926-ban pedig a neves francia drámaíró, Alexandre Bisson háromfelvonásos színdarabként adaptálta a könyvet a párizsi színpadra.

Florence Barclay összesen tizenegy könyvet írt, köztük egy tényirodalmi művet. The Mistress of Shenstone (1910) című regényéből 1921-ben azonos című némafilm készült. Az Eperfa alatt című novellája a Ladies Home Journal 1911. május 11-i, "The Spring Romance Number" című különszámában jelent meg.

Florence Barclay 1921-ben, ötvennyolc éves korában halt meg. A The Life of Florence Barclay: a study in personality (Florence Barclay élete: tanulmány a személyiségről) még abban az évben névtelenül jelent meg a G. P. Putnam's Sons kiadónál "egyik lányától". (wikipedia.org)