A rozsomákos fogó és a filozófia: A Book for Bastards, Morons, and Madmen (Könyv gazembereknek, idiótáknak és őrülteknek)

Olvasói vélemények

A kritikákban elismerés és kritika vegyesen szerepel a könyvvel kapcsolatban. A könyv célja, hogy esszégyűjteményen keresztül filozófiai betekintést nyújtson a „Zabhegyező” történetébe, de a minőség és a filozófia szempontjából való relevancia terén ellentmondásoktól szenved. Míg egyes esszék kiemelkednek és mély elemzést nyújtanak, másokról úgy vélik, hogy nem elég mélyek, vagy eltávolodnak a filozófiai fókusztól. A rövidebb esszék formája egyszerre előnye és hátránya is, mivel lehetővé teszi a gyors olvasást, de nem biztos, hogy kielégíti az olvasó átfogó feltárásra irányuló vágyát.

⬤ Számos filozófiai betekintést nyújt a 'Catcher in the Rye'-be.
⬤ Olyan témák izgalmas feltárása, mint az erkölcs, a szerelem és az egzisztenciális kérdések.
⬤ Néhány esszé kiemelkedő darab, amelyek hatékonyan kapcsolják a filozófiát a regényhez.
⬤ A rövidebb formátum lehetővé teszi a gyors olvasást.

⬤ Az esszék minősége nem egységes, némelyik gyenge vagy a filozófia szempontjából irreleváns.
⬤ A rövidebb esszék felszínesnek tűnhetnek, és nem elégítik ki az elmélyültebb vizsgálódást.
⬤ Néhány szerzőnek nincs filozófiai háttere.
⬤ Néhány esszé inkább a pszichiátriára vagy az irodalomkritikára összpontosít, mint a filozófiára, ami zavart okoz a könyv szándékát illetően.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Catcher in the Rye and Philosophy: A Book for Bastards, Morons, and Madmen

Könyv tartalma:

Kevés regény volt nagyobb hatással az egyénekre és az irodalmi kultúrára, mint J. D. Salinger A rozsomákos fogó című műve. Az 1951-ben megjelent regényt, amelyet Salinger felnőtteknek szánt (a korai vázlatok a New Yorkerben és a Colliersben jelentek meg), hamarosan a fiatalok pártfogásába vette, akik azonosultak a regény főhősének, Holden Caulfieldnek a kínos és elidegenedett helyzetével. Azóta a könyv és visszahúzódó szerzője a populáris és irodalmi kultúra szerves része. A Catcher talán az egyetlen modern regény, amelyet egyformán tisztel az a számtalan amerikai, akit Holden Caulfield segített át a középiskolán és a pubertáson, és az irodalomkritikusok (például Adam Gopnik a New Yorkerben, aki még 2010-ben is azt állította, hogy a Catcher a huszadik század „tökéletes” regénye).

A The Catcher in the Rye és a filozófia egyik előfeltevése az, hogy az a könnyedség és őszinteség, amellyel az olvasók Holden Caulfielddel azonosulnak, azon alapul, hogy Salinger figyelmet fordít a modern világ tapasztalatainak árnyalataira és tulajdonságaira. Salinger ügyes, szubjektív, első személyű stílusával párosulva Holden valóságosabbnak tűnik, mint bármelyik kitalált szereplőnek kellene. Ezt és a regény által felvetett más paradoxonokat olyan szerzők dolgozzák fel, akik a filozófiában, különösen a huszadik századi fenomenológiában és egzisztencializmusban találják meg a válaszokat - a filozófia azon területein, amelyek osztoznak Salinger figyelmében a megélt, nem pedig az elméletileg megélt tapasztalatra. Holdennek a "csalókkal" való foglalatossága, valamint a körülötte élők indítékainak és meggyőződésének értelmezésére és megítélésére irányuló állandó törekvése a kortársaknak az igazságosság filozófiai elméletei és Harry Frankfurt nemrégiben ünnepelt "baromság" elemzése iránti érdeklődését is megragadja.

Salinger kérésére a Catcherből soha nem készült film. A Catcher iránti rajongás és fanatikus érdeklődés egyik fokmérője azonban az, hogy a blogokban és magazinokban találgatások jelennek meg arról, hogy Salinger 2010-ben bekövetkezett halála után esetleg elérhetővé válnak-e a filmjogok. Ezek a cikkek pusztán hipotetikusak maradnak, de az általuk felvetett kérdések - ki rendezné? És különösen: Ki játszaná Holden Caulfield szerepét? --olyan élénkek és valóságosak, mint maga Holden.