A ruandai válság: egy népirtás története

Olvasói vélemények

A könyv részletes és jól dokumentált beszámolót nyújt a ruandai népirtásról, elsősorban az 1994-es atrocitásokhoz vezető történelmi és kulturális feszültségekre összpontosítva. Míg számos kritikus dicsérte a könyv alaposságát, áttekinthetőségét és a szerző objektív szemléletét, néhányan kritizálták, hogy esetleg hiányzik belőle az érzelmi mélység, és megkérdőjeleztek bizonyos tényszerű állításokat a halálos áldozatok számával kapcsolatban.

Jól kutatott és dokumentált, könnyen érthető, összetett témák, használt példányok esetében remek állapotban, alapos áttekintés a történelmi és kulturális feszültségekről, objektív elemzés, kötelező olvasmány a Ruanda iránt érdeklődők számára, részletes leírás a népirtáshoz vezető és a népirtás alatti eseményekről, logikus nézőpontot mutat be egy nehéz témában.

Néhány olvasó nehéznek vagy unalmasnak találta az olvasmányt, kritizálta az érzékelt hutuellenes elfogultságot, megkérdőjelezte a népirtás áldozatainak számával kapcsolatos számadatok pontosságát, és úgy érezte, hogy hiányzik belőle az érzelmi elkötelezettség. Néhány kritikus azt is kifejtette, hogy esetleg figyelmen kívül hagyja a tágabb összefüggéseket és a későbbi eseményeket, és szkeptikusan nyilatkozott a történelmi tények szerző általi bemutatásáról.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Rwanda Crisis: History of a Genocide

Könyv tartalma:

1994 tavaszán az aprócska afrikai Ruanda felrobbant a nemzetközi média színpadán, amikor a belső viszályok népirtásszerű méreteket öltöttek. A szemünk előtt kibontakozó borzalom azonban már évek óta folyamatosan épült, mielőtt a világ figyelmét magára vonta volna.

A A ruandai válság című könyvében Gerard Prunier újságíró és Afrika-kutató olyan történelmi perspektívát nyújt, amelyre a nyugati olvasóknak szükségük van ahhoz, hogy megértsék, hogyan és miért következett be a 800 000 ruandai brutális mészárlása. Prunier bemutatja, hogy a ruandai események egy halálos logika részei voltak, egy olyan terv, amely központi politikai és gazdasági érdekeket szolgált, és nem pedig ősi törzsi gyűlölet eredménye - erre a felfogásra gyakran hivatkozik a média, hogy dramatizálja a harcokat.

A ruandai válság nagy lépéseket tesz a ruandai népet övező rasszista kulturális mítoszok eloszlatásában, melyeket a tizenkilencedik században az európai gyarmatosítók terjesztettek el, és a nyugati befolyás "történelembe" vésett. Prunier bemutatja, hogy a hutuk és a tutszik - a közelmúltbeli mészárlások központi szereplői - közötti kulturális dominanciáért és leigázásért folytatott küzdelmet hogyan használták ki a faji megszállottságú európaiak. Megmutatja, hogy a nyugati gyarmatosítók hogyan segítettek a tutsi identitás mint felsőbbrendű faji típus megkonstruálásában, mivel azok jellegzetesen "nem-negro" vonásaik miatt a ruandaiak feletti nagyobb ellenőrzés megkönnyítése érdekében.

Prunier szakértelemmel vezeti végig az olvasót az ország és környéke zaklatott történelmén, a gyarmatosítás előtti Ruandai Királyságtól a német és belga gyarmati rezsimeken át az 1973-as puccsig. A könyv krónikája az 1970-es és 1980-as években Ruandában és a szomszédos Ugandában kialakuló menekültválságról szól, és a rendelkezésre álló legátfogóbb beszámolót nyújtja a népi érzelmek manipulálásáról, amely a népirtáshoz és az azt követő eseményekhez vezetett.

E pusztító tragédia után a Ruanda-válság az első tiszta szemű elemzés, amely az amerikai olvasók számára elérhető. A mészárlásoktól az azt követő kolerajárványig és a kialakuló menekültválságig Prunier részletesen ismerteti az elmúlt évek borzalmas eseményeit, és megvizsgálja a Ruanda jövőjére vonatkozó kilátásokat.