Eredeti címe:
The Rwanda Poems: Voices and Visions from the Genocide
Könyv tartalma:
A ruandai népirtásnak szentelt és ebben az országban kiadott eddigi egyetlen verseskötet a nem fikciós költészet műfaja, a nem fikciós regény műfaji rokona. Nemcsak a költőnek a népirtás utáni Ruandában töltött hónapok során tett megfigyeléseire és találkozásaira épül, hanem a túlélőkkel - akik mindannyian elvesztették családjuk nagy részét, ha nem is az egészet - és a népirtás elítélt elkövetőivel a börtönökben készített számos kiterjedt interjúra is.
Az eredmény egy megdöbbentő verseskötet, amely felváltva elképzelhetetlenül borzalmas, szívszorító és dühítő, ám időnként váratlanul a kegyelem megdöbbentő, kinyilatkoztató pillanataiba törik. A tanúságtétel költeményeként ez a könyv feltárja, milyen a mindennapi életet folytatni egy olyan társadalomban, ahol szinte minden felnőtt férfi vagy a népirtás túlélője vagy elkövetője, szinte minden nő vagy túlélő, vagy egy elkövető felesége, és ahol a népirtás idején szinte minden gyermek többszörös gyilkosság szemtanúja volt, gyakran közvetlen családtagjaik meggyilkolásának.
A NEA-díjas költő e könyve a szabad versektől a strófaformákig terjed, és a költészet eszközeit és módszereit használja arra, hogy a sokféle hangot a lényegre szedje, lehetővé téve, hogy a versekben megszólalók magukért beszéljenek, gyakran olyan egymás mellé helyezésekben, amelyek a könyvnek egy dráma szerkezetét és feszültségét kölcsönzik. Ha tágabb értelemben vesszük, a Ruandai versek egy könyv a gonoszság azon végleteiről, amelyeket az emberi psziché képes elviselni és elszenvedni, valamint a túlélők és az elkövetők ebből fakadó pszichés költségeiről.
