Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Russell Genero-Radiative Concept or, The Cyclic Theory of Continuous Motion
Könyv tartalma:
2023 Az 1930-as kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva. Ez a rövid értekezés a szerző eredetileg 1926-ban megjelent The Universal One című művének egy részének átdolgozása. A dolgozat célja annak bizonyítása, hogy egy rendszer bolygói és műholdjai nem esnének a primerükbe, ha mozgásukat valamilyen óriási kéz megállítaná.
Az ezt a szöveget illusztráló kísérletet azért végezték el, hogy bebizonyítsák, hogy a "kezdeti lendületnek" semmi köze sincs a keringési pályaforgáshoz. Azt is bizonyítja, hogy a zuhanó testekre vonatkozó matematikai törvények ugyanúgy alkalmazhatók egy olyan test pályájára, amely a potenciáljának megfelelő nyomásgradiensben lebeg, mint egy olyan testre, amely éppen elég gyorsan zuhan ahhoz, hogy az elsődlegesétől azonos relatív távolságban maradjon.
A kísérlet azt is hivatott bizonyítani, hogy a mitikus "kezdeti impulzus", amelyet minden tömeg mindenféle rendszerben állítólag valamilyen ismeretlen és megmagyarázhatatlan forrásból kapott, valójában a primeréből származik, és pontosan megfelel azoknak az erőhuroknak, amelyek egyre szélesedő, egyre lassuló sebességű csíkokban (a középponttól való távolságuk növekedésével) alakulnak ki egy olyan vezeték körül, amelyen áram folyik keresztül, vagy az ionizáló gázok csíkjainak egy részben evakuált csőben, amelyen keresztül egy nagyfrekvenciás áram halad, vagy az olyan spirálködöknek, mint a Canes Venatici, Ursa Major, Perseus és Andromeda örvényei, amelyeken keresztül egy térbeli kozmikus áram halad. Ez a dolgozat és a kísérlet azt is hivatott bizonyítani, hogy az általánosan elfogadott törvény, miszerint a hasonló töltések taszítják, az ellentétes töltések pedig vonzzák egymást, következetlen és kirívó tévedés.
Azt állítom, hogy az elektromosság és a gravitáció egy, a mágnesesség és a sugárzás szintén egy, és hogy mindkettő alkotja azt a két ellentétes erőt, amely a mozgás minden hatásában nyilvánvaló. Azt is állítom, hogy ez a két ellentétes erő egységet alkot, vagyis egy, és csak akkor fejeződik ki ellentétes, különálló erőként, amikor ellentétes irányban haladnak, a záró spirál centripetális irányában, amelyben minden tulajdonság endotermikus, és a nyitó spirál centrifugális irányában, amelyben minden tulajdonság exotermikus.
Azt is állítom, hogy az elektromos erő vonzza, vagy összehúzza, vagy összenyomja, vagy tömöríti, vagy sűríti, vagy látható anyagú szilárd anyaggá alakítja az energiát, míg a mágneses erő taszítja, vagy kitágítja, vagy szétbontja, vagy szétporlasztja, vagy ritkítja, vagy vékony, láthatatlan anyaggá degenerálja az energiát. Az erő egységének ezt a hitét, amely az integrációnak a dezintegrációt követő folyamatos ciklusában, a degenerációt követő generációban, a láthatónak a láthatatlanból a láthatatlanból örökké ismétlődő ciklikus időközökben történő kiemelésében fejeződik ki, 1926-ban publikáltam a The Universal One című könyvemben.
