A saját legrosszabb ellenségem - Egy gyermekkor jelenetei

Olvasói vélemények

A könyv erős nosztalgikus érzéseket ébreszt az 1950-es és 1960-as évek Sheffieldi gyermekkori élményeiről. Míg sok kritika dicséri a korszakban való felnőtté válás átélhető és eleven leírását, mások csalódottságuknak adnak hangot a mélység hiánya és a hirtelen befejezés miatt, egyesek pedig nyomdai problémákkal találkoztak, amelyek frusztrálták őket.

⬤ Rendkívül átélhető és nosztalgikus
⬤ a gyermekkori élmények eleven leírása
⬤ az olvasókat ismerős emlékek kötik le
⬤ egyesek szerint magával ragadó és jól megírt
⬤ jó minőségű termék
⬤ beszélgetésekre ad alkalmat a múltról.

⬤ Hirtelen és antiklimatikus befejezés
⬤ néhány nyomdahiba
⬤ a történetmesélés mélységének és hitelességének érzékelhető hiánya
⬤ néhány olvasó elszalasztott lehetőségnek találta
⬤ vegyes érzések a családi dinamika ábrázolásával kapcsolatban.

(29 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

My Own Worst Enemy - Scenes of a Childhood

Könyv tartalma:

„Egy kis remekmű” The Spectator.

A My Own Worst Enemy (A saját legrosszabb ellenségem) ironikus és megható emlékirat egy munkásosztálybeli gyermekkorról az 1960-as évek Sheffieldjében, valamint egy érzékeny, tragikomikusan zsarnokoskodó apa és egy fiú kapcsolatáról, akit a gimnáziumba való felvétele teljesen más pályára állít.

Robert Edric a regényíró szemével élénken ábrázolja a munkásklubok mára eltűnt korszakát, a gyárvárosok szűk közösségeit, és azt az időt, amikor a nők helye az otthon volt. És színes életre kelti családját, a szűk és a tágabb családot egyaránt - bár mindezek felett ott lebeg saját apja hiúsága és alig elfojtott haragja.

A Saját magam legrosszabb ellensége ragyogóan sajátos portréja egyrészt egy bizonyos kornak és helynek - a fél évszázaddal ezelőtti Sheffieldnek -, másrészt egyetemes történet a gyermekkorról és a családról, valamint arról, hogy ezek hogyan alakulhatnak jól vagy rosszul.