A sapka: Egy élet ára

Olvasói vélemények

A „A sapka: Egy élet ára” című könyve egy mélyen érzelmes és brutálisan őszinte memoár, amely egy holokauszt-túlélő életét tárja fel. A szerző háború alatti traumatikus élményeit és későbbi életének döntéseit állítja szembe egymással, és fontos kérdéseket vet fel az erkölcsről és a túlélésről. Az elbeszélés lebilincselő, ugyanakkor ellentmondásos, a tények és a fikció elemeit vegyíti, egyes olvasók a nyers őszinteséget dicsérik, míg mások egyes anekdoták hihetőségét kritizálják.

A memoárt dicsérik brutális őszinteségéért, érzelmi mélységéért és lebilincselő történetvezetéséért. Az olvasók nagyra értékelik, hogy a szerző őszintén bemutatja életét, amely egyaránt tartalmaz szörnyű múltbeli élményeket és erkölcsileg összetett döntéseket. Elgondolkodtatónak tartják, és értékes betekintést nyújt a trauma és a túlélés hatásaiba.

Egyes olvasók szerint az elbeszélés szétesik, és az időben való gyakori ugrások zavaróak lehetnek. A kritikusok kételkednek bizonyos események hihetőségében, és azt állítják, hogy a tények és a fikció keveredése aláássa a memoár hitelességét. Mások úgy érzik, hogy a szerző későbbi életének középpontba állítása elvonja a figyelmet a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatoktól.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Cap: The Price of a Life

Könyv tartalma:

A „kíméletlenül őszinte, egyszerre brutális és gyönyörűen megírt” (The Boston Globe) A sapka egy nem szokványos holokauszt-emlékirat, amely szembeszáll minden erkölcsi ítélettel, és egy olyan lélekbe merészkedik, amelyet a környezet kíméletlen kegyetlensége feketített be. Roman Frister emlékiratai a náci koncentrációs táborokban való fogsága előtti, alatti és utáni életéről hatalmas vitákat váltottak ki, és nemzetközi bestsellerré váltak.

Frister csontig hatoló őszinteséggel mutatja be, hogy az élni akarás késztetése hogyan borítja ki az erkölcsről alkotott kényelmes elképzeléseinket, elmosva a határt áldozat és elnyomó között, és egyáltalán nem hagyva teret a mártíromságnak. Mire Roman Frister tizenhat éves lett, végignézte, ahogy édesanyját egy SS-tiszt meggyilkolja, és várta, hogy apja meghaljon, és alig várta, hogy visszaszerezzen egy elrejtett fél kenyeret a haldokló ágya alól. Amikor szembesült a biztos halállal, egy másik rabot sodort veszélybe, hogy megmentse magát.

Frister rugalmassága és önfenntartási ösztöne -- amelyet a táborokban fejlesztett ki -- élete sikereinek és kudarcainak forrásává válik. A sapka egy olyan ember ritka és dísztelen önarcképe, aki hajlandó megmutatni minden sebhelyét.

Szemléletesen tükröződnek benne a huszadik századi európai zsidók kitörölhetetlen sebei. Kivételes és úttörő vallomás, Roman Frister „zsigeri memoárja kötelező olvasmány”.

-- Kirkus Reviews.