Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.
Apricot Marmalade and the Edmondson Transmittal
A háború nem ment jól. Az 1968. január végi, meglepően hatékony Tet-offenzíva megalázta és zavarba hozta a dél-vietnamiakat és amerikai szövetségeseiket. Erőteljes üzenetet küldött az otthoniaknak, hogy ennek a vietnami dolognak egyhamar nem lesz vége. Az a félmillió katona, amelyet a Lyndon Johnson-kormányzat ebbe az apró délkelet-ázsiai országba vezényelt, a világ számára impotensnek tűnt, mivel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy képtelenek legyőzni a túlerőben lévő és technikailag is túlerőben lévő ellenfelet.
Johnson helyzetét tovább rontotta, hogy az USA háborús erőfeszítései rossz sajtóvisszhangot kaptak a hazai fronton. Egyes hírforrások arról számoltak be, hogy a háborút nem vezették hatékonyan. Mások azzal érveltek, hogy egyáltalán nem kellene háborút folytatni, legalábbis nem amerikai személyzettel. Az amerikaiak általánosságban belefáradtak abba, hogy a hatórás hírekben minden este betolakodtak a nappalijukba.
Eközben a thaiföldi Bangkokban, kevesebb mint ötszáz mérföldre a csatatérről, a 187. katonai hírszerző osztaghoz, az amerikai hadsereg kémelhárító részlegéhez rendelt különleges ügynökök a maguk módján foglalkoznak a háborúval és annak Délkelet-Ázsia többi részére gyakorolt hatásaival. Polgári ruhába öltöznek, és megbízólevelet viselnek, miközben kémelhárítási vizsgálatokat végeznek, és megfigyelik a feltételezett ellenséges ügynököket. Csoportként féktelen és fegyelmezetlen társaság, akiknek gyakran humoros próbálkozásai, hogy teljesítsék feladataikat és távol maradjanak a bajtól, ritkán járnak sikerrel.
Ez a szatíra a maga nemében a legjobb.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)