A SAS-től a véres gyémánt háborúkig

Olvasói vélemények

A könyv részletesen áttekinti a zsoldos erők szerepét a Sierra Leone-i polgárháborúban, és vegyes véleményekkel szolgál a fókusszal és az írásmóddal kapcsolatban.

Pontosan ábrázolja a zsoldosok szerepét Sierra Leonéban, rávilágít a nemzetközi szervezetek hiányosságaira, és érdekes történelmi kontextust kínál. Egyes olvasók dicsérik, hogy fontos olvasmány a régió iránt érdeklődők számára.

Gyenge elbeszélői és írói minőség, nem összpontosít a fő témára (Fred Marafono), unalmas tempójú, és gépelési hibákat tartalmaz. Egyes olvasók úgy érezték, hogy inkább más személyiségek népszerűsítésére szolgál, mintsem egy mélyreható életrajz.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

From SAS to Blood Diamond Wars

Könyv tartalma:

Ez a történet még az SAS mércéjével mérve is egy kiváló harcos története. Fred Marafonót, akit épp az SAS-től való leszerelése előtt állt, David Stirling szervezte be a magánbiztonsági cégébe.

Stirling halála után Fred a Sierra Leone-i véres gyémánt háborúk közepén találta magát, és megbonthatatlan köteléket alakított ki az ország demokrácia bajnokával, Hinga Norman főnökkel, akinek vezetése és tragikus halála szerves részét képezi a történetnek. Fredet Simon Mann szervezte be az afrikai katonai magáncégek közül a legkiválóbbnak számító Executive Outcomes-hoz. Kétszáznál is kevesebben győzték le a lázadókat erősségeikben.

Politikai gyengeségből kifolyólag az Executive Outcomesnak el kellett hagynia az országot, és káosz alakult ki. Az olyan elkötelezett emberek, mint Hinga Norman és Peter Penfold brit főbiztos, látták, hogy a nyugati katonai elkötelezettség hiányában csak a nagy kaliberű zsoldosok nyerhetik meg a demokrácia helyreállításáért folytatott harcot: hárman közülük nyitva tartottak egy létfontosságú légihidat - „Amit Isten elhagyott, azt ezek megvédték”.

Fred utolsó akciója az SAS támogatása volt a „Barras hadművelet” nevű briliáns túszszabadításban. Peter Penfold mindezt a könyv előszavában foglalja össze, amikor arról ír, hogy „bizalmat, bizalmat és csodálatot érzek e figyelemre méltó ember iránt.”.