From Satanic Mills to Machine Learning: Western Technology and Global Markets in the 19th and 20th Centuries
A Biden-féle többpólusú korszakban a nyugati demokráciák dilemma előtt állnak: továbbra is a szabadpiac zenekara mögött meneteljenek, vagy vonják be az ázsiai új hatalmakat a közös javak kollegiális irányításába? Ez a könyv olyan precedenseket keres, amelyek iránymutatóak lehetnek a mérlegelés során. Amikor a globalizáció első korszaka összeomlott az első világháborúban, Carl Polanyi ezt írta: "Míg az antidemokraták különböző árnyalatainak mindegyike rendelkezik a saját történetével a világkatasztrófáról, addig a demokratáknak még elő kell állniuk a sajátjukkal" (Polanyi 2018, 177).
A két világháború közötti időszakot öt szemtanú szemszögéből írja le: J. M. Keynes felidézi a szürreális versailles-i konferenciát; E.
Canetti, K.
Polanyi és G. Ferrero a hatalom, a piacok és az emberek kapcsolatáról elmélkedik.
A másik területen F. von Hayek egy olyan nemzetek feletti ügynökség mellett érvel, amely biztosíthatja a globális szabad kereskedelmet, megkerülve a nemzeti demokráciák által a globális piacoknak okozott torzulásokat. Az 1990-es években néhány évig a WTO megtestesítette von Hayek utópiáját.
Ez a könyv azt állítja, hogy a globalizáció egy időszakos esemény. Ennek az álláspontnak az alátámasztására a globalizáció két fő epizódját hasonlítjuk össze: az angol textilipari forradalmat és a Szilícium-völgy információs korszakát. Mindkettő négy hasonló fázison ment keresztül: Ipari klaszterek; globális infrastruktúra; regionális monopóliumok; a globális vezető szerep átadása.
Az első világháborús összeomlás megismétlődésének elkerülése érdekében a nyugati demokráciáknak a szabadpiaci mechanizmusra való támaszkodás helyett a környezeti kérdések és más közös javak összehangolt irányítását kellene előmozdítaniuk.